Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

48 Föglein Antal sem állván rendelkezésül, megtörtént, hogy arait az egyik tisztviselő, kiadott, arról a másiknak nem volt tudomása és így nem ellenőrizték az iratok visszaérkezését. Kiadattak a levéltárból 1791-ben nagy összegekről szóló fontos számadások is, amelyek azután elkallódtak, illetve nem kerültek többé, vissza. E kellemetlen állapot csak egységes kezeléssel szüntethető meg: a levéltár gondozója csak egy külön tisztviselő lehet. A helytartótanács maga is igazat adott a vármegyének és a kérvényt azzal az észrevétellel továbbította a legfelsőbb helyre, hogy a vármegyének legyen meg a maga külön és állandó levéltárnoka (archivarius seu regestrator). (Amint azonban alább még látni fogjuk, e nézetét a helytartótanács nem állotta, és voltak vármegyék, ahol éppen ő maga akadékoskodott legjobban azzal szemben, hogy végre minden vármegyének meglegyen a maga külön levéltárnoka.) A helytartótanács Baranya esetén kifejtett véleménye szerint a tisztviselő mindig a székhelyen köteles tartózkodni, hogy bármily ügyirat érkezik, azt ő, mint egyúttal protocollista (iktató) is, vegye először a kezébe, lássa el ügyszámmal, csatolja hozzá az esetleges előiratokat s csak így adja át a főispán, vagy az alispán, vagy annak kezébe, aki a gyűlésen elnököl. A kormányszék azonban Baranya vármegyénél — miként fentebb már Szatmár vármegyénél is — ellentmondásba jutott saját addigi nézeteivel. Mert volt vármegye, láttuk, ahol kimondta, hogy a levéltárnok csak a régi iratokért felelős, csak azokkal kell foglalkoznia, és a folyó, tehát a beérkező aktákat a notariatusnak kell átvennie, lajstromoznia és mutatóznia; vagyis az — az iktatás — a notariatus dolga. Baranya vármegyénél viszont a levéltárnok iktasson is. A vármegye kérelme ugyanazon év május 8-án legfelsőbb helyen jóváhagyatott, de a helytartótanács által adott vélemény, hogy a levéltárnok vegye át és bontsa fel a beadványokat, tehát iktatói teendőket is végezzen, oda módosult, hogy a beérkező iratok a levéltárnok kezébe kerüljenek ugyan, de azokat csak akkor bonthatja fel, ha más nincs jelen és azok tartalmát a főispánon és alispánon kívül senkivel sem közölheti.

124 A vármegye ugyanazon év augusztus 21-i közgyűlésén vette tudomásul a legfelsőbb elhatározást. A tisztség, 300 frt évi illetménnyel, egy rangban az első aljegyzővel, Pécsett, ahol számos tanult egyén várt elhelyezkedésre (ellentétben a többi vármegyével, ahol sokszor alig akadt pályázó), számos jelentkezőt vonzott. Nyolc nemes jelentkezett. A vármegye első helyen Kisfaludy Benjámint ajánlotta Végh Péter főispánnak, aki 1802. április 4-én ki is nevezte Kisfaludyt, így á vármegye első levéltárnokát. Ugyanazon év május 1-én tette le a hivatali esküjét.

125 De mint levéltárnok nagyon kevesett dolgozott. „Munkálkodásának nyomdokát a megyebeli Archívumban csak egy betűvel sem hagyta", — mondja róla a vármegye feljegyzése. „Az akkori szélvészes üdők miatt" a jó Kisfaludy Benjámin mindennel foglalkozott, csak éppen a gondjaira bízott levéltárral nem. Tábori ispotályok felállításában, a ragadós betegségek leküzdésében tevékenykedett és a nemesi insurrectioban mint főtiszt kétszer is részt vett; szóval igen derék férfiú volt. Csak éppen levéltárnoknak volt rossz. Mulasztásai folytán évek múlva igen megnövekedett a levéltári munka és erre való tekintettel 1810 tavaszán a vármegye a levéltárnok mellé segéd engedélyezését kérte. Október 12-én legfelsőbb helyen megadták az engedélyt. Az adjunctusi, tehát „allevéltárnoki" tisztségre azonban egyelőre nem akadt pályázó és csak három év múlva, az 1813. május havi restauratión tölthették be ezt az újabb állást. Az így újonnan alkalmazott allevéltárnok évi fizetése 200 frt volt.

12

« 1801. szeptember 5-én Pozsony vármegye kért külön és állandó levéltárnokot. Indokul azt hozta fel, hogy a levéltára csak az utóbbi időben is négyszer költözött, mindig más és más épületbe és a rendje teljesen felbomlott. A két aljegyző a maga munkáját is alig győzi. Az elmúlt évi tűzeset alkalmával a főjegyző az iratokat megmentendő egy rakásra hányta, s a szétbomlott fasciculusokból valóságos irat-chaos támadt. A helytartótanács maga is pártolván a kérelmet,

127 az engedélyt 1803. december 16-án kapta meg a vármegye. A levéltárnok részére 300 frt évi fizetés állapíttatott meg.

128 Néhány év múlva, 1810-ben már levéltári segéd alkalmazására kért a vármegye engedélyt és a helytartótanács ebben a kérelmében is támogatta.

129 Lifté .vármegye, amelynek, miként láttuk, már II. József alatt volt külön levéltárnoka, — ennek a rendszernek a megszűntével azonban a levéltári tisztséget is beszüntették — 1801. szeptember 16-i közgyűléséről írt fel. A felirat szerint a II. József-féle rendszer teljesen 124 OL, HTT, PC 1801. 1 : 85. — MK, AG 1801 : 3215, 4260. sz. 125 Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára. LK 1928. 215—244. 1. 128 OL, HTT, PC 1810. 1 : 142, 235, 392; 1813. 1 : 31. 127 Uo. 1801. 1 :377; 1803. 1:2. 128 Uo. 1804. 1 :10. 129 Uo. 1810. 1 :209.