Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

44 Föglein Antal tárnok fizetését 300 frt-ban állapította meg.

82 A vármegye még 1793-ban Dallos Márton* táblabírót bízta meg a levéltár rendezésével, aki már 1772 óta dolgozott a notariatusban ésl így a levéltári gyakorlata megvolt:

83 most ő lesz a vármegye első levéltárnoka.

84 Ugyanazon év november 20-án Zólyom vármegye jelentkezett és kért állandó levéltárnokot. Igaz ugyan, mondta itt is a kormányszék, hogy emberemlékezet óta a nótárius dolga volt az akták kivonatolása, lajstromozása, a jegyzőkönyvek mutatózása, az iratok kezelése és az azokért való felelősség viselése (pro eis respondere), hisz ezért szerveztetctt a másodaljegyzői tisztség ís; minthogy azonban azt is belátja, hogy a vármegyében valóban' megnövekedett a munka s a vármegye túl nagy fizetést sem követel a tisztviselő részére, a vármegye kérelmét pártolólag továbbította a legfelsőbb helyre. 1795. február 19-én kelt a legfőbb jóváhagyás: az új levéltárnok csak a régi iratokat rendezheti, az újabb iratok kezelése továbbra is a notariatus dolga maradt. A levéltárnok csak az alispán, vagy a főjegyző engedélyével távozhat a székhelyről, tehát a levéltár mellől. Fizetése évi 200 frt.

85 A főispán a rendek előterjesztésére Purczpichler Pált, a felső járás esküdtjét nevezte ki a vármegye első, állandó, rendszeresített levéltárnokává, aki azon év június 17-én meg is kezdte működését.

80 Utóda utóbb, mikor Purczpichler szolgabíróságot vállalt, Freiseisen Dániel» a főispán magántitkára, majd a vármegye másodaljegyzője lett, akí 1811-től 1815-ig gondozta a levéltárat. Ezen idő alatt egybegyűjtötte külön folio kötetekben a felsőbb rendeleteket, és egy ugyancsak folio alakú díszesebb könyvben a hivatalos érintkezés, levelezés, címzések magyar és latin nyelvű mintáit, vagyis jegyzői formulakönyvet állított össze. A kiválóan képzett ifjú Zólyom vármegyéből mint a gróf Schönborn uradalom ügyésze Munkácsra távozván, utóda Úrbány Dániel lett, aki 1815-től 1823 november havában bekövetkezett haláláig viselte a levéltárnoki tisztséget. Ennek utóda volt Bendik Lajos, 1824-től 1847 februárjában bekövetkezett haláláig. Ennek utóda, az 1847—1849. években Libertiny Károly volt. 1849-ben az utolsó közgyűlés Beniczky Lajos kormánybiztos óhajára kimondván, hogy a tisztviselők széledjenek el s az idegen hatalom alatt szolgálatot ne vállaljanak.,' Libertiny is távozott tisztjéből s a levéltár egy ideig árván, felügyelet nélkül maradt. Sopron és Zólyom vármegyét sorra követték a többiek. 1794. december 12-én Tolna vármegye kért állandó levéltárnokot. Nem volt meg a másodjegyzője, tehát a notariatus személyzete csekély volt. Abban az évben leégett a szekszárdi vármegyeház és az iratokat az ablakon hajigálták ki, miáltal olyan rendetlenségbe kerültek, hogy darabonként kellett összeszedegetni őket. Ezt azonban már csak hozzáértő külön tisztviselő, a külön levéltárnok végezhette. 1795. március 20-án jött meg a jóváhagyás. A vármegye „registrator" néven kapta az új tisztviselőt, de csak ideiglenesen, a levéltár rendezésének az időtartamára.

87 Fizetése 300 frt volt. Utóbb azonban megváltozott a felsőbb hely véleménye és ellentétben a helytartótanács 1798. március 28-i pártoló felterjesztésével, a kancellária

88 csak annyit engedett meg, hogy a vármegye főjegyzője napidíjast vehessen maga mellé segítségül, és ezzel rendeztesse a levéltárat.

89 Tekintve, hogy akkor már . általánosan megindult az állandó levéltárnoki állás megszervezése a vármegyékben, érthetetlen, hogy ezt legfelsőbb helyen éppen Tolna vármegyétől miért tagadták meg. 1795. szeptember 28-án Csongrád vármegye jelentkezett. Ez a vármegye már újabb indokot hozott fel. Nemcsak azért kell állandó levéltárnok, mert a jegyzők nem érnek rá: a levéltárral bajlódni. Az a baj, hogy több jegyző van.

90 Ez ís bemegy az archívumba, amaz is. Ez is kiad iratot, amaz is. De ha eltűnik az akta, egyik sem akar róla tudni. Ha azonban levéltárnokra bízzák a levéltárat, más ember nem nyúlhat az iratokhoz, csak ez az egy, és ez azután felelős is az iratokért. Hivatkozott a vármegye az országgyűlési bizottságra is (Deputatio Regnicolaris), amely szükségesnek mondta a vármegyei levéltárnoki tisztségek 82 Uo. 1794. 2 : 94, 95, 155. 83 Alispáni jelentés Sopron vm. 1927. évi állapotáról. 381. 1. , 84 OL, HTT, PC 1805. 1 :176. 85 Uo. 2 :7, 41. 86 Zólyom vm. levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyv 1795. 167; 239; 240; 258. sz. 87 OL, HTT, PC 1795. 2:3; 14:4. ...„ad tempus donec Acta archivalia, quae öí> Incendium Sexardini exortum disjecta sunt, in ordinem redacta fuerint". 88 OL, MK, AG 1798 :5769. sz. : c 89 OL, HTT, PC 1798. 40 : 5. .' • : 90 Csongrád vármegyének csak egy fő- és egy vicenótariusa volt. - f