Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

332 Bognár Iván 1. (általános egészségügyi) szakosztály, a II. osztály pedig a 4. (kórházügyi) szakosztály mellett. A III. főcsoportnál dolgozott Pitre Lajos csoportja 8 fővel, míg a IV. főcsoporthoz 23 főnyi számvevőség volt beosztva. A rokkantügyi főcsoport számvevőségének létszáma — mint már említettük — 20 fő volt. A számvevőséghez hasonlóan a kezelési hivatal szakosztályai is az egyes főcsoportokon belül működtek, mégpedig a központi főcsoportnál 14 fő (vezető Mátok János), az egészségügyi főcsoportnál 53 fő (vezető: Baranyai Dezső). A III. és IV. főcsoportnál alig 2—3 főnyi kezelő személyzet volt: a rokkantügyi főcsoportnál működött kezelési osztály adatait nem ismerjük. A segédhivatalt a Tanácsköztársaság alatt kezelési osztálynak nevezték, élén szakosztály vezető állott. A segédhivatali tisztviselőket „kezelő munkás"-nak, az altiszteket és szolgákat „segédmunkásának hívták. Utóbbiaknak 30 K napidíj járt, az összes havi illetmény felment 1600 K-ra is. A díjnokok 25 K-t kaptak naponkint. Az előbbiek szerint a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság létszáma 1919 június végén — július elején (pontosabban július 2-án) a következő volt: I. Központi főcsoport 33 fő II Egészségügyi főcsoport 145 fő III. Munkásbiztosítási és fürdőügyi főcsoport 66 fő IV. Népjóléti főcsoport 39 fő V. Rokkantügyi főcsoport 335 fő Számvevőség 64 fő

101 Kezelési hivatal 67 fő Díszesen: 749 fő. Természetesen ez az összeállítás sem tekinthető teljesen véglegesnek és pontosnak. Említettük már, hogy pl. a központi főcsoport számvevősége csak ezután alakult ki. De a kialakulandó osztályoktól eltekintve még így is feltűnő a népjóléti főcsoport viszonylag csekély létszáma. A megfelelő helyen már említettük az ezzel kapcsolatos problémákat. így az erre vonatkozó számadatot csak megközelítő, nem végleges adatnak foghatjuk fel. Ezen az összlétszámon belül külön a tisztviselők számát pontosabban meg tudjuk határozni azon díjnokok és napszámosok létszámának ismeretében, akik 1919. március 21. után kerültek felvételre és akiket, mivel az ellenforradalom győzelme után a Tanácsköztársaság alatt történt alkalmazásokat törvényteleneknek tekintették és az ilyen személyeket elbocsájtották, augusztus 31-én akartak elbocsájtani. Ezen a kimutatáson 48 díjnok és 67 napszámos: összesen 115 személy szerepel: közülük 11 díjnokot és 23 napszámost ekkor már el is bocsájtottak.

1

"

2 Ha ezt a számot a fenti összlétszámból levonjuk, megkapjuk a tisztviselők létszámát: 749—115 = 634 főt. Az induláskor más minisztériumokból átvett 267 főnyi létszámmal összevetve a Tanácsköztársaság alatt a népbiztosságon tekintélyes, 367 főnyi (százalékosan 235%-nyÍ) létszámemelkedést tapasz101 A számvevőség létszámába nem számítottuk bele a Népegészségügyi Minisztérium jelentésében megadott Rokkantügyi főcsoport 20 főnyi számvevőségét, mivel ez az adat nem megbízható, így a számvevőségnél a II., III. és IV. főcsoport keretében működött létszám értendő. Az V. főcsoport számvevőségét a M. N. N. összeállítása nem jelezte külön, így annak létszámát a főcsoportéval együtt adtuk meg. 103 O. L., M. N. N. ein. 1919—1—3939 (4026).