Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete 1917—1919 333 tálunk, mely elsősorban a rokkantügyi főcsoportnál jelentkezik. A főcsoport által ellátott ügykör azonban semmivel sem indokolja ezt a roppant nagy létszámot, mely — mint fentebb utaltunk rá — inkább akadályozta a pontos ügyintézést és tág teret nyújtott a visszaélések számára. Ami az ügyintézést illeti, a rokkantügyi főcsoport már említett eltérésétől eltekintve a többi főcsoportnál megmaradt a miniszteriális ügyintézés. A szakosztályvezető által kiadmányozó« ügydarabokat a politikai megbízott láttamozta. (Minden szakosztályban volt egy — a Forradalmi Kormányzótanács által kiküldött — politikai megbízott.) Az ügydarabokat az iktatóhivatalban és a szakosztályokban levő kezelő irodákban tartották nyilván.

103 A számvevőség és a kezelési hivatal szintén a miniszteriális ügyintézést tartotta meg. A számvevőség és a segédhivatal egybehangzó jelentéséből egyébként kitűnik, hogy a II. főcsoportból a járványügyi és a statisztikai szakosztálynál, valamint a IV. főcsoportnál nem volt teljesen szabályszerű az ügyintézés. A segédhivatal 1920-as jelentése szerint egyébként az 1919. évből 7400 elintézetlen ügydarab maradt renn: egy részük nyilván már az ellenforradalom hónapjaiból való. A Károlyi-korszak hátraléka mindössze 11 db. Ami az ügyintézés írásbeli lecsapódását, azaz az ügykezelést illeti, itt elég nehéz helyzetben vagyunk, mert csak kevés ügyirat maradt ránk ebből a korból, az is főként személyzeti ügyekkel foglalkozik. Az ebből a kevésszámú iratból is kitűnik, hogy az iratkezelés rendszerét valószínűleg a Belügyminisztériumból vették át. A megmaradt iratokon mind elnöki jelzés van. (Ez a mi esetünkben a központi főcsoportot jelenti.) Az iratok mind az l-es tételjelzést viselik. Visszafelé haladó alapszámos rendszerben vannak elhelyezve, tehát az első iktatószám az alapszám. Az iratokon többnyire fel van tüntetve az előadó neve, valamint az átirat és utóirat száma. Ez minden, amit az iratkezelésről mondhatunk. Az alkalmazottak fizetése tekintetében utalunk a rokkantügyi főcsoport és a kezelési hivatal tárgyalásánál mondottakra. A munkaidő ugyancsak a régi miniszteriális gyakorlatot követte: hétköznap 9—2-ig tartott. Vasárnap ügyelet volt 9—12-ig egy tisztviselő bevonásával. A népbiztosság hivatali helyiségei közül az I. és II. főcsoport a Nemzeti Palota Dunasor II. és III. emeletét, valamint a déli szárnyon a földszintet, az I., II. és III. emeletet foglalta el. A munkásbiztosítási főcsoport fürdőügyi csoportja a IV. ker. Szép utca 6. sz. ház földszintjén és I. emeletén volt. A IV. főcsoport gyermekvédelmi csoportja az I. Országház-u. 33. sz. alatt, míg a számvevőség az I. Úri-utca 37. I. em. 7. sz. alatt helyezkedett el. Végül a rokkantügyi főcsoport a VI. Vilmos császár út 37. sz. épületet foglalta el és a Miatyánk utca 1. sz. alatti házban 6 szobát. Tehát a népbiztosság helyiségei hat különböző épületben voltak szétszórva. Ezekben az épületekben összesen 211 helyiségben működött a népbiztosság. Mindeme nehézségektől és a fentebb említett hiányosságoktól eltekintve elmondhatjuk, hogy a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság általában el tudta végezni vállalt feladatait. Leginkább elmondható ez a II. és IV. főcsoportról, ahol Madzsar és Bosnyák vezetésével nagyon szép eredményeket értek el az egészség- illetőleg a gyermekvédelem terén. Legkevésbé mondható ez el a rok103 P. T. I., Tagyob. II/8. (27. old.)