Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

308 Bognár Iván betelepedett pártok, elsősorban a Szociáldemokrata Párt vontatóköteléről és tették őket az új marxista-párt, a Kommunista Párt híveivé. Felmerült tehát a polgárháború lehetősége, amit még csak valószínűbbé tett a Németországban valóban lejátszódott polgárháború, a Spartacus-felkelés (1919. jan. 5—12. ). Bár a rendelet kiadásával a kormány elsősorban a baloldal, a Kommunista Párt vitorlájából akarta kifogni a szelet, egyoldalúság lenne nem látni azt, hogy ez az intézkedés a jobboldalra is csapást mért: megakadályozta azt, hogy az ellenforradalom nagyobb arányú tömegbefolyást érhessen el az elégületlenek körében. Azt sem szabad elfelednünk, hogy — noha a minisztérium valóságos kiépülése csak március 2l-e után indult meg nagyobb arányban — mégis, ezekre, az ekkor megteremtett, alapokra épült fel a Tanácsköztársaság Népjóléti Minisztériuma ill. Népbiztossága és szociálpolitikája. Kunfinak a javaslat benyújtása és elfogadtatása volt utolsó ténykedése mint népjóléti miniszteré. A január 19-én átalakult kormányban a szintén szociáldemokrata, de sokkal színtelenebb és passzívabb Peidl Gyulával töltötték be ezt a tárcát. Kunfi a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot kapta meg/

11 4. A Népjóléti Minisztérium megszervezése, illetőleg felállítása azonban a miniszterváltozással nem állott meg, noha a minisztérium ügyosztályainak kiépítése csak igen vontatottan haladt előre. A minisztertanács 1919. február 4-i ülésén Peidl javasolta három személynek, névszerint Bosnyák Zoltán belügyminisztériumi államtitkárnak, Papp Dezső kereskedelemügyi helyettes államtitkárnak és dr. Madzsar József egyetemi magántanárnak, a fővárosi könyvtár igazgatójának a Népjóléti Minisztériumhoz államtitkárokká való kinevezését. A kinevezések 1919. február 11-én léptek életbe.

42 Egyéb, jelentéktelen kinevezések is történtek még előzőleg, mint pl. Székely Józsefé számvevőségi igazgatóvá és Szász Gézáé miniszteri osztálytanácsossá.

43 Ami az ügycsoportok átvételét illeti, erről meglehetősen hiányos adataink vannak. Éliás Jenőnek, a Népjóléti, majd a Belügyminisztérium számvevőségi tanácsosának egy, már az ellenforradalom alatt kelt feljegyzése szerint a minisztérium 1919. január 1-én átvette az Országos Hadigondozó Hivatalt, mely addig a Miniszterelnökség felügyelete alatt állott. A hivatal eredetileg társadalmi szerv volt, 1915-ben alakult mint Csonkított és Béna Katonák Gondozó Bizottsága, később Rokkantügyi Hivatal, 1917től kezdve Országos Hadigondozó Hivatal lett a neve. Megalakulásától kezdve korlátlan intézkedési joga volt a hadikórházak, katonai megfigyelők, katonai üdülőtelepek és rokkantiskolák adminisztrációjában, élelmezésében és anyagbeszerzésében. A katonai kórházak stb. adminisztratív személyzetét, valamint a gyógykezelt katonák zsoldját a katonai kincstár adta, — a központi adminisztrációt a hivatal vezetősége az egyes minisztériumokból kirendelt és főleg délutáni szolgálatra kinevezett állami tisztviselőkkel bonyolította le. A központ gondoskodott a hadirokkantak és a háborús károkat szenvedett lakosság érdekében rendezett országos gyűjtések nyilvántartásáról és az ezek terhére történő utalvá41 Kunfi igen sokoldalú tevékenységet fejtett ki a Minisztertanácsban. Ez azzal magyarázható, hogy Garami mellett 5 volt a szociáldemokrata párt fő exponense a kormányban. Elvi kérdésekben is (és Garaminál sűrűbben) hallatta a szavát. *

2 O. L., Népj. Min. ein. 1920—1—89, (1919—221.). 43 O. L., M. T. jkv. 1919. jan. 18 — 43. p.; 1919. jan. 11. — 3. p.