Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

306 Bognár Iván tézmények létesítéséhez, végül az alkalmazottak jóléti érdekeit szolgáló intézmények felügyelése; 3. közreműködés munkaügyi egyezmények tárgyalásánál és megkötésénél. (Itt kell megemlíteni ezenkívül azt is, hogy a munkaügyi bíráskodásról szóló 1918. évi IX. néptörvény szerint — melynek végrehajtásával a népköztársaság kormánya az Igazságügyi és a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumot bízta meg — az olyan járásbíróság melynek székhelyén munkásbiztosítási bíróság van, munkaügyekben ülnökök közreműködésével kell, hogy eljárjon: a két ülnökből egyiknek munkaadónak, a másiknak munkavállalónak kell lennie.) A biztosítási csoportnál lényeges, hogy a Földművelésügyi Minisztérium átadja az Országos Gazdasági Munkáspénztárról szóló törvénycikkek végrehajtását s így megvalósult a dolgozók biztosításának egységes intézése. A rendelet idevágó része a minisztérium feladatává teszi az alkalmazottak és a kisebb jövedelmű néposztályok szociális biztosításának továbbfejlesztését, valamint a közreműködését a nemzetközi munkásbiztosítási egyezmények tárgyalásánál és megkötésénél. Az egészségügy terén a Belügyminisztériumtól vett át legtöbbet a Népjóléti Minisztérium, közöttük az egészségügyre vonatkozó törvények előkészítését és végrehajtását, valamint az egészségügyi szolgálat szervezését. A minisztériumoktól átvett ügykörökön kívül ebben a vonatkozásban a népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik még a népbetegségek elleni küzdelem, az erkölcsrendészet egészségügyi vonatkozásaiban, a lakásügy egészségügyi vonatkozásaiban, a vízellátás, csatornázás és köztisztaság ügye, közegészségügyi célokat szolgáló egyletek ügyei, végül közreműködés az egészségügyi nemzetközi egyezmények tárgyalásánál és megkötésénél. A népfogyasztási szükségletekkel foglalkozó csoporthoz a lakásügy és a zálogházi ügy, a népjóléti csoporthoz a gyermekvédelem, valamint a közsegélyezési ügyek és a népjóléti igazgatás megszervezése tartozott. Az utóbbi tekintetében a Belügyminisztériumtól átvette az ide vonatkozó törvények végrehajtását, a jótékonysági alapítványok ellenőrzését, a külföldön internált magyar állampolgárok itthon élő családjainak segélyezését, a mozgósítás esetén bevonultak családjainak segélyezését. Átveszi továbbá a Belügyminisztériumtól a közsegélyezés és népjóléti igazgatás hatósági szerveinek kiépítését, a népjólétet szolgáló törvényhatósági, városi és községi hivatalok szervezését; utóbbi feladatot háztartási vonatkozásban a munkaügyi és népjóléti miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg látja el. Végül átveszi a népjóléti célokat szolgáló társadalmi szervek irányítását.és a magánjótékonyság ellenőrzését. A belügyminiszter a munkaügyi és népjóléti miniszterrel egyetértőleg jár el az erkölcsrendészet és a leánykereskedelem elleni védekezés ügyeiben, a ki- és bevándorlás főbb elvi kérdései tekintetében, a korcsmákra, sörházakra és pálinkamérésekre vonatkozó szabályrendeletek kiterjesztésének és korlátozásának ügyeiben. A vallás- és közoktatásügyi miniszter átadja az árvaházi ügyeket, továbbá a testi és lelki fogyatkozásban szenvedők jóléti ügyeit. A földmívelésügyi miniszter átadja a népkönyvtárak, népházak, néphivatalok, községi segélyalapok, munkás önsegélyző egyletek ügyeit.