Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

304 Bognár Iván A Belügyminisztérium igen rövid idő, egy hét leforgása alatt megtette észrevételeit.

40 Ezek három pontban foglalhatók össze. Első és legfontosabb az, hogy „a városok szervezete, háztartása, a városfejlesztés és rendezés kérdései s általában mindaz, ami várospolitikai gyűjtőnév alatt egybefoglalható, az egységes irányítás biztosítása szempontjából a Belügyminisztérium hatáskörében hagyassék. A városi politikának ez az egységes irányítása kivihetetlen és veszélyeztetett lenne akkor, ha a városszabályozás, a telekfelosztás, az építési szabályrendeletek, az építésrendészet, a magasépítés s a várost érintő egyéb műszaki ügyek, a vízellátás és csatornázás kérdései, a városi közművek (üzemek) — tehát lehet mondani a városfejlesztés egész komplexuma — a belügyminiszter hatásköréből elvonatnék" — mondja az átirat. Ugyanis a rendelettervezet az előbb felsorolt ügyeket a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalta. A városi üzemek- és közművek továbbra is a Belügyminisztérium hatáskörében való meghagyását az indokolja, hogy a a legfőbb vagyonfelügyeletet gyakorló szerv. A második észrevétel az, hogy a városi telekfelosztási ügyeket a rendelettervezet a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalja, ugyanakkor a községekben előforduló telekfelosztási ügyeket nem említi, holott a községi és városi telekfelosztási ügyek különböző kormány hatóságok hatáskörébe nem utalhatók. A kérdés helyes megoldása a BM szerint az lenne, ha telekfelosztási ügyben a Népjóléti Minisztérium a Belügyminisztériummal egyetértőleg járna el. Végül, ami az egészségügyi kihágásoknak a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe való utalását illeti, a Belügyminisztérium átirata újból hangsúlyozza a centralizáció szükségességét, éppen ezért ezeknek az ügyeknek a belügyminiszter hatáskörében való meghagyását javasolja. Természetesen a centralizáció, az egységes eljárás rendkívül fontos a közigazgatás, a szociális igazgatás és általában az államigazgatás bármely területén. Igen ferde dolog lett volna, ha az új minisztérium, mely egy bizonyos területen az addigi szétforgácsoltság megszüntetését tűzte ki célul maga elé, más területen új szétforgácsolódást hozott volna létre. Éppen ezért a Tanácsköztársaság kormánya már elismerte a Belügyminisztérium ebbeli észrevételeinek helyességét és a város- és községgazdálkodást meghagyta a Belügyi Népbiztosság hatáskörében. Mégis, ha a Népjóléti Minisztérium keletkezésének konkrét körülményeit veszszük tekintetbe, vagyis azt, hogy forradalomban született, tehát hatáskörének mindennemű kiszélesítése a forradalom által elért vívmányok megszilárdítását jelentette, továbbá ha arra gondolunk, hogy a régi rendszert megtestesítő Belügyminisztérium — melynek összetétele egyelőre még nem változott meg — hatáskörének csökkentése mindenképpen szükséges és hasznos volt, éppen a 67-es régi megcsontosodott közigazgatás megrendítése érdekében, — akkor mindenképpen helyeselnünk kell a Népjóléti Minisztérium ügykörének ilyen arányú kibővítését. A Belügyminisztérium észrevételeit egyébként nem is vették figyelembe. Kunfi 1919. január 18-án a minisztertanácsban bemutatta a minisztérium szervezési szabályrendeletét, és az kihirdetése napján, azaz 1919. január 21-én életbe is lépett. A rendelet — mely tartalmában (mint már említettük) csak apróbb módosításokban tér el a tervezettől — a 6625/1918. M. E. számot viseli. Négy í0 O. L., B. M. ein. 1919—4—3793 (11 042).