Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete 19

17—1919 297 Magyar Gazdasági Egyesület a legnagyobb ellenszenvvel fogadta s mind lapjában, a Köztelekben, mind évi nagygyűlésén megindította a harcot a tervezetnek „a magyar mezőgazdaságot fenyegető" veszedelmeivel szemben. Különösen a munkaközvetítésről és a munkásbiztosításról szóló részeket támadták.

9 A nagybirtoknak és csatlósainak erre minden okuk meg is volt: a minden tekintetben elmaradt magyar szociálpolitika egyik legelhanyagoltabb területe a mezőgazdaság volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Magyarország 18 265 000 főt kitevő lakossága közül 11 400 000, azaz 62,4°/o foglalkozott őstermeléssel (földműveléssel)

10

: közülük csak a gazdasági munkásokra terjedt ki az állam szociális gondoskodása. Sőt, mivel számukra is csak a balesetbiztosítás volt kötelező, ellenben a rokkantság elleni már fakultatív volt, a közel 1 millió főnyi gazdasági munkásnak csupán mintegy 2/3-a, az egész földművelő lakosságnak 5,8%-a volt valamilyen módon bebiztosítva.

11 Ugyanakkor az első világháború előtt egész Európában, Magyarországon volt a legmagasabb a mezőgazdasági munkások halálozási arányszáma, ezer lakosra évi 28,6 halálozással.

12 A Köztelek s a mögötte álló nagybirtokos érdekeltség azért támadta Batthyány tervezetét, mert attól félt, az ipari és mezőgazdasági munkások biztosításának egyesítésével a mezőgazdasági munkásság is a szocialisták vezetése alá kerül, szakszervezetbe tömörül „és el lehetünk rá készülve — úgymond —, hogy majd egységes és megfelelően korlátolt munkaidőről és egységes munkabérekről fog tanácskozni és megállapodásokra jutni."

13 A munkaközvetítést illetőleg is ez volt a nagybirtokosok fő kifogása. A munkaközvetítés ügyének a Népjóléti Minisztériumba való helyezése és egyesítése az ipari munkaközvetítéssel elő fogja mozdítani a mezőgazdasági munkásság szocialista szervezkedést — érvelt a lap — „és megérnők azt a dicséretes állapotot, hogy nem szervezett munkás elhelyezést nem találna."

1

'' Az első megjegyzésre vonatkozólag Batthyány válasza az volt, hogy Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és sok más országban egy intézményben szervezték meg az ipari és mezőgazdasági munkásbiztosítást, de kár nem lett belőle, csak haszon: olcsóbb és tökéletesebb lett az adminisztráció, a gyógyellátás. A szocialistákra való utalást pedig azzal hárította el, hogy a Köztelek szocialistának mond mindenkit, aki szociális kérdésekkel foglalkozik; így próbál harcolni a kötelező mezőgazdasági biztosítás ellen is. Az ipari és mezőgazdasági munkaközvetítés egyesítése elleni érvekre válaszolva Batthyány ironikusan rámutat, hogy a mezőgazdasági munkást ugyanilyen joggal lehetne félteni a főszolgabírótól, meg az alispántól is, hiszen a mezőgazdaságin kívül az ipari munkásság is ezek hatáskörébe tartozik. Egészen különleges álláspont az, — hangsúlyozta Batthyány —, mely attól tart, hogy a hatóságok szociális munkája teszi szocialistává a munkást. Nem az mozdítja elő a 9 Batthyány i. m. (Népj. Min.) 53. old. skk. 10 Révai Nagy Lexikon Magyarország címszava alatt közölt (általunk kikerekített) adatok. 11 Katona Béla: Magyarország közgazdasága. Pénzügyi és Közgazdasági Évkönyv 1914. évről. Bp. 322. old. — valamint Magyar Törvénytár, Milleniumi kiadás: miniszteri indokolás az 1912: VIII. te. 12. |-hoz. 12 Batthyány i. m. (Népj. Min.) 57. old. 13 Uo. " Uo. 53. old.