Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

298 Bognár Iván szocializmust, amit a hatóságok helyes szociális érzékkel tesznek, hanem az, amit anélkül tesznek, vagy amit annak hiányában tenni elmulasztanak.

15 Azonban Batthyány érvelése hiábavaló volt. A Köztelek képviselte nagybirtokos osztály saját érdekeit illetőleg tisztábban látott, mint az általános testvériesülés korszerűtlen eszméinek fellegén lebegő, polgári demokratává vedlett gróf. Az adott helyzetben a néptömegeknek tett minden egyes engedmény már az uralkodó osztály vereségét és államának fokozatos fölbomlását jelentette volna. A nagybirtokosok álláspontját tette magáévá Mezőssy Béla földművelésügyi miniszter is.

i6 Ezekután nem meglepő, hogy egyrészt a második Wekerle kormányban Batthyány már nem vállalt tárcát, (visszavonulásakor kapta meg a v. b. titkos tanácsosi méltóságot), másrészt, hogy a népjóléti ügyeket az új kormányban ugyancsak tárca nélkül átvevő gr. Esterházy Móric, a volt miniszterelnök már nyíltan kijelentette, hogy „gazdakörökben nagy visszahatást keltene, ha a mezőgazdasági cselédség ügyei az ipari munkások ügyeivel egy kalap alá vonatnának."

17 Ezzel az állásfoglalásával Esterházy tulajdonképpen bejelentette, hogy tárcáját és saját szereplését a kormányban fölöslegesnek tekinti. Valóban, három és félhónapi minisztersége alatt semmi érdemleges munkát nem végzett, feltűnően passzív maradt, annyira, hogy még neve is alig fordul elő a felszólaló miniszterek között. Az általános népbiztosítás terve megbukott. Csupán a mezőgazdasági munkaközvetítés területén történt valami szerény előrehaladás, az 55 555/1918. F. M. sz. r. létrehozásával.

18 Batthyány miniszteri tevékenysége más területeken sem járt különösebb sikerekkel. Ez a tevékenység három csoportra osztható: a munkásügyi panaszbizottságok kérdése, a lakáskérdés: és a hadikonyha-akció. Az 1915. évi 18 950/eln. 20. b. H. M. sz. rendelettel felállított panaszbizottságok csak bérkérdésekkel foglalkozhattak. Mivel 1917-ben a sztrájkok már nemcsak bér-, hanem főleg élelmezési követelések következtében törtek ki, szükségesnek mutatkozott a rendelet módosítása és kiegészítése. Batthyány azt indítványozta, hogy a panaszbizottságok hatásköre a kincstári gyáripari és bányaüzemekre is kiterjesztessék, azzal a korlátozással azonban, hogy a panaszbizottságoknak ilyen tárgyú határozatai csakis az illetékes szakminiszter jóváhagyása után emelkednek érvényre. lf

V

a Javaslata azonban nem valósult meg.

19 A honvédelmi miniszter javaslatára felállított munkásjóléti miniszteri bizottságokban azonban (bármilyen természetű bizottság volt is ez) ettől kezdve résztvett a népjóléti miniszter egy-egy állandó képviselője. A lakáskérdés ügyében Batthyány csak a tervezgetésig jutott el. A Pénzügyminisztérium kislakás-építési osztályával — mely a kispesti Wekerle-telep ügyeit intézte — s amelyet Wekerle eleinte az új minisztérium rendelkezésére 15 Uo. 55—58. old. 16 „A földművelésügyi miniszter úr... ennek a fölfogásnak adott kifejezést, hogy az általános népbiztosítást nem sorozza az aktuális feladatok körébe. — Hogy a biztosítás kiterjesztését a földművelő lakosságra idő előttinek tartja és hogy általában a saját hatáskörébe tartozónak tekinti a földmOves nép biztosítási kérdésének elhatározását és keresztülvitelét. Iványi i. m. 229. sz., 338. old., 1917. nov. 9. (39) — 24 17 Uo. 286, sz., 400. old., 1918. febr. 28. (8)—23. 18 Uo. 280. sz., 394. old., 1917. febr. (6)—65. "/• Uo. 223. sz., 322. old., 1917. okt. 30. (37)—33. 19 Uo. 265. sz., 378. old., 1918. jan. 11. (2)—23.