Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

296 Bognár Iván korlátoltságáról tett tanúbizonyságot. Másrészt jelentős akadály volt az, hogy a népjóléti ügyek egyetlen minisztériumban történő összevonásához külön törvény kellett volna, de erre a Wekerle kormány, megfelelő parlamenti többség hiányában, a munkapárti Tiszával szemben nem vállalkozhatott. Batthyány, aki az első Wekerle kormányban 1917. augusztus 18. és 1918. január 25. között tárcanélküli miniszterként volt népjóléti miniszter, azt állítja, hogy a hozzá beosztott Papp Dezsővel együtt kidolgozta a jövendő Népjóléti Minisztérium hatáskörét, ügybeosztását és szervezetét, s ezt alapul véve tette meg minisztertanácsi előterjesztését és küldte meg 1917. október 31-én előzetes tájékozásul a kormány tagjainak.

3 A minisztérium hatásköre e tervezet szerint a következő nyolc ügycsoportra terjedt volna ki: 1. munkaügy 2. közegészségügy 3. munkásbiztosítási ügy 4. gyermekvédelem 5. lakásügy 6. közsegélyezés és közjótékonyság 7. hadigondozás 8. munkaügyi és népjóléti statisztika.

6 Ezenkívül Batthyány, hatósági szervek és társadalmi intézmények egybekapcsolásával népjóléti központokat kívánt szerveztetni, mint a népjóléti ügyek alsófokú szervezeteit, alapul véve az 1917-ben felállított Országos Hadigondözó ílivatal népirodáit. Ezeknek a működése — eltekintve a vezetéstől és egy-két alkalmazottól — főleg önkéntes társadalmi munkán alapult volna. Batthyány elmondja, hogy „a minisztertanács, bár többször is foglalkozott a kérdéssel, nem jutott még odáig sem, hogy ha már a szervezési törvény rögtöni benyújtása mellett nem is, de legalább e törvények tartalma, nevezetesen pedig a minisztériumnak általános javasolt feladatköre tekintetében állásfoglalt volna."

7 Minisztertársai közül Apponyi (VKM), Serényi (Ker. Min.) Ugrón Gábor (BM), Földes Béla (átmenetgazdasági miniszter) a legmelegebben pártolták a javaslatot.

8 Ugyancsak kedvező fogadtatásra talált javaslata a közvélemény széles rétegeiben, így a vezető ipari körökben, tudományos szociológusoknál és a szociáldemokrata pártnál. Ellenben a nagybirtokosok szervezete, az Országos ramoknak szerves egészként az állami költségvetési előirányzatban való egybefoglalására azonban a dolog természeténél fogva még nem kerülhetett sor, hanem a kormány a helyzet fokozatos tisztázódásához képest kíván és fog a háború után reánk váró ezeknek a nagy feladatoknak a megoldásáról esetenként külön törvényjavaslatok és előterjesztések útján gondoskodni. Iványi i. m. 210. sz., 303. old., 1917. okt. 12. 5 Ez az előterjesztés a minisztertanácsi jegyzőkönyvek közt nem volt megtalálható. 6 Lényegében ezt az ügybeosztást fogadta el már az októberi forradalom után a munkaügyi és népjóléti igazgatás tbn. kiadott 6 625/1918. M. E. sz. rendelet is, mindössze azzal a jelentéktelen módosítással, hogy a negyedik és a hatodik pontot, azaz a gyermekvédelem, közsegélyezés és közjótékonyság ügyét összevonta. 7 Batthyány Tivadar: Népjóléti Ministerium. Bp. 1918. 52. old. 8 Mint a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kiderül, Batthyánynak ez a megállapítása Serényire vonatkozólag téves volt.