Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete 1917—1919 295 Mindebből az is következik, hogy az uralkodó osztály a létesítendő szociális reformokat ezúttal sem szándékozott komolyan venni, — se feltételezést alaposan alátámasztani látszik az, az új minisztérium megszervezése körüli, még a már feltartóztathatatlan összeomlás felismerésével sem indokolható huzavona, mely végül is a minisztérium tényleges felállítását és a szükséges szociális intézkedések megindítását egészen a polgári demokratikus forradalomig sikerrel megakadályozta. A minisztérium, ill. a népjóléti ügyek legmagasabb szintű igazgatása történetének tanulmányunkban tárgyalt szakaszát az alábbi három periódusra bontva fogjuk bemutatni: 1. Kísérletek a Népjóléti Minisztérium hatáskörének megállapítására (1917. augusztus 20. — 1918. október 31.) 2. A Népjóléti Minisztérium a polgári demokratikus forradalomban (1918. november 1. — 1919. március 21.) 3. A Magyar Tanácsköztársaság Népjóléti Népbiztossága. (1919. március 21. — 1919. augusztus 2.) I. Kísérletek a Népjóléti Minisztérium hatáskörének megállapítására (1917, augusztus 20. — 1918. október 31.) A minisztertanácsi jegyzőkönyvnek, valamint Batthyány Tivadar két munkája (Népjóléti Ministerium, Bp. 1918. — Beszámolóm I. k., 1927) — e periódus történetének egyedüli forrásai — azt mutatják, hogy a minisztérium felállítása körül ebben a periódusban vajmi kevés történt. Batthyány e tárgyban Tiszára és Wekerlére hárítja a felelősséget: előbbire azért, mert munkapárti parlamenti többségének élén a minisztérium létrehozását nem helyeselte, sőt még gúnyolta is, — utóbbira azért, mert a szükséges intézkedéseket fokozatosan és részletekben akarta életbe léptetni, igen szűk hatáskört adva a minisztériumnak. Ezzel szemben feltételezi, hogy a király komolyan vette a reformtörekvéseket.

3 Bürokratikusán a minisztérium felállítása végül is azon bukott meg, hogy egyrészt működésének fedezésére (ugyanúgy, mint a többi tárcanélküli miniszter esetén is) egyszerűen nem volt megfelelő összeg beállítva még az 1917. október 1-én a minisztertanács elé terjesztett 1917—1918. évi állami költségvetésbe sem, — olyan indokolással, mely a maga sima bürokratikus megfogalmazásával pontosan megfelelt ugyan az ekkor már elöregedett, szellemi rugalmasságát elveszített Wekerle mindent megkerülni és kivárni hajlamos hagyományos politikai taktikájának,

4 az adott időpontban azonban már csak készítőinek szánalmas 3 Batthyány Tivadar: Beszámolóm, I. k. H. n., é. n. 170—71. old. 4 „... A jelen költségvetési előirányzatban még nem jutnak kifejezésre ama feladatokkal és teendőkkel kapcsolatos költségek sem, amely állami feladatok és teendők a háború következményeként jelentkeznek s amelyek közül példaként a rokkantakról és a háborúban elesettek hátramaradottairól való gondoskodást említi, (a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, — B. I.) Jelenleg ugyanis még korai volna a háborúból folyó ezeket a jövő szükségleteket az előirányzat számaiba önteni akarni, hanem be kell várni az események kialakulását, hogy a teendők programját azokhoz alkalmazzuk... A jövőt illető javaslatoknak és prog-