Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

294 Bognár Iván tertanács Batthyányt megbízta a szükséges törvényes intézkedések részletes, az országgyűlés elé terjesztendő tervezetének, továbbá a részletes szervezeti szabályozásnak előkészítésével. A minisztertanács az eddig is felmerülő teendők ellátása céljából Batthyány mellé segéderők gyanánt beosztotta Papp Dezső kereskedelmi minisztériumi osztálytanácsost és Medve Miklós miniszteri titkárt a Király Személye Körüli Minisztériumból, továbbá egy irodatisztet.

2 Ezzel kezdetét vette a Népjóléti Minisztérium kialakulása. Az ekkor 59 éves Batthyány mögött ekkor már hosszú, több mint három évtizedes, és nem érdektelen politikai pályafutás állt, melynek során a gróf fokozatosan tolódott át a kor polgári politikájának baloldalára. Tengerészeti akadémiát végzett, rövid ideig tengerésztisztként szolgált, majd 1889-ben a kereskedelemügyi minisztériumban lett miniszteri titkár, 1884—1890 között pedig az Adria hajóstársaság kormánybiztosa. 1892 óta különböző választó kerületek képviselőjeként az országgyűlés tagja: először a szabadelvű pártban, majd Apponyi nemzeti pártjában. 1904 után a függetlenségi és 48-as pártban találjuk, 1905—06-ban a koalíció vezérlőbizottságának tagja, mikor pedig a függetlenségi párt kettészakadt, 1910-től a Justh-frakció híveként, annak lett alelnöke. A Wekerle-féle koalíciós kormányba is ennek, az akkor már Károlyi Mihály mögé sorakozó pártnak képviselőjeként került be: Justhéknak a munkásság felé tett taktikai gesztusai a pártot és ezen belül az ő személyét is posszibilissé látszottak tenni a népjóléti ügyek intézésére. Osztálykorlátain azonban a döntő pillanatban Batthyány sem tudott átlépni: Károlyi kormányában még elvállalta a belügyminiszterséget, a kormány balratolódásával azonban lemondott: a Tanácsköztársaság már a bécsi emigráció soraiban fogja találni. 1920 után aktív politikai szerepet nem vállalt: 1931-ben halt meg. Nem véletlen, hogy az első kísérletek a minisztérium megszervezésére éppen 1917-ben történtek. Az elégedetlenség, mint azt a király és környezete már áprilisban jól látta, egyre fokozódott. Már a februári orosz polgári forradalom óriási hatással volt a közvéleményre: megcsillant a háború gyors befejezésének reménye: az uralkodóosztály számára esetleg mégis győzelemmel vagy legalább hatalmukat konzerválni képes kompromisszummal, — a dolgozók számára akár forradalom árán is. A szakszervezeti tagok száma ugrásszerűen növekedésnek indult: csaknem a négyszeresére emelkedett. Egymást követték a sztrájkok; a tüntetések, felvonulások száma egyre szaporodott. Mindenesetre figyelmeztetésül az uralkodó osztály számára: a frontról a háború befejeztével — még akár győzelmesen is — hazaözönlő milliók sem lesznek hajlandók a társadalom változatlan rendjének elfogadására. Jól mutatja enne felismerését az a körülmény, hogy a Népjóléti Minisztérium megszervezésével egyidejűleg hozzák létre az Átmenetgazdálkodási Minisztériumot is. A Népjóléti Minisztérium tervezett felállítása tehát az uralkodó osztály korábbi pozícióinak védelmét szolgálta a háború után mindenképpen várható áj és kitöréssel fenyegető társadalmi és gazdasági feszültség esetére. S hogy ezt éppen az állami szociális gondoskodás ígéretével szándékoztak elérni, szintén nem véletlen: ebben a vonatkozásban Magyarország különösen messze maradt el a többi kapitalista ország mögött. 2 Iványi i. m. 192. sz., 285. old., 1917. aug. 30.