Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM ÉS A NÉPJÓLÉTI NÉPBIZTOSSÁG SZERVEZETE 1917-1919 A Népjóléti Minisztérium megszületését közvetlenül azoknak az egyre reménytelenebbé váló kísérleteknek köszönheti, melyekkel az első világháború második felében az összeomlófélben levő Monarchia vezető körei az állami és társadalmi rend már küszöbön álló összeroppanását kísérelték meg feltartóztatni. A már negyedik éve folyó világháború nyomán felgyülemlett szociális és nemzeti elégedetlenség kirobbanását, valamint a monarchia katonai vereségét az új uralkodó, IV. Károly és környezete úgy próbálta leszerelni, hogy egyrészt (sikertelen) békekísérleteket tett, másrészt (elkésett) reformokkal akarta lecsillapítani a háborgó tömeget. Az első célt szolgálta Burián leváltása és Czernin kinevezése külügyminiszterré, valamint a Sixtus levelek neve alatt ismert békekísérlet, a másodikat az 1917. áprilisi királyi leirat, mely új választójog kidolgozására és szociális intézmények megteremtésére szólította fel a magyar kormányt. A Munkapártban tömörült nagybirtokos-nagytőkés reakció vezető emberének, Tisza Istvánnak azonban még ez is sok volt. Benyújtotta lemondását. Helyébe a király 1917. június 15-én Esterházy Móric grófot nevezte ki egy koalíciós kormány miniszterelnökévé. Esterházy az alkotmánypárthoz tartozott, melynek vezére Andrássy Gyula volt. Kormányában, mint király személye körüli miniszter, helyet foglalt Batthyány Tivadar gróf is, a 48-as Függetlenségi (Károlyi) Párt képviseletében. Esterházy bemutatkozó beszédében főleg a választójog kiszélesítéséről beszélt, a szociális problémák megoldásáról keveset mondott. De az ő kormánya rövid életű volt. Csekély két hónap múlva, 1917. augusztus 20-án már Wekerle Sándor követte őt a miniszterelnöki székben; kormányában — az időközben, 1917. augusztus 4-én közzétett 1917. évi XI. te. alapján, mely a felelős miniszterek számának ideiglenes felemeléséről intézkedett — négy tárcanélküli miniszter foglalt helyet. Ezek közül az egyik Batthyány Tivadar volt: az 1917. augusztus 24-i minisztertanács őt a szociális jellegű teendők vitelével bízta meg.

1 Hatáskörével az augusztus 30-i minisztertanács foglalkozott. Mivel azonban ezt törvényhozási intézkedések nélkül véglegesen nem lehetett megállapítani, a minisz1 „ ... a minisztertanács elhatározza, hogy ... a szociális jellegű teendők vitelét dr. gróf Batthyány Tivadar úr, az átmenetgazdasági teendőket dr. Földes Béla tárcanélküli miniszter úr veszi át. E két miniszter úr munka- és hatáskörének tüzetesebb megállapítása, személyzetének e szakminisztériumok létszámából való kirendelése, a hivatalok elhelyezése, számviteli és pénztári szolgálatának ellátása tekintetében a szakminiszter urakkal egyetértőleg konkrét javaslatot fog a minisztertanács elé terjeszteni. (Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914—1918. összeállította Iványi Emma, Bp. 1960. 190. sz. 284—285. old.)