Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Bakács István: A missilis / 17–31. o.
A missilis 29 1676. február 20-án Dessewffy Istvánhoz, Ádámhoz és Sámuelhez címzett levelében -számol be a megbízatásúikra egy Dessewffynével folytatott tárgyalásról, vagy Perneszy (Gábor?) 1636. augusztus 20-án kait levele Dessewffy Lászlóhoz és Ferenchez, amelyben az erdélyi fejedelemnek a munkácsi vár birtokba való statutiojáról ír, valamin/t rokona,, Kubimyi Ferenc részére gyóntatóatya küldését kéri; Szentiványi Anzelm pedig 1841-ben Dessewffy Sámuel gyermekeit, Ágostont, Kálmánt és Ferencet szólítja fel Szabolcs megye útján apja, Szentiványi Ferenc által Dessewffy Sámuelnek elzálogosított Ő- és Űjvaneselilő községeik, Rózsás és Nagy Aszó prédiumok visszabocsátása iránt. 68 Nyilvánvaló, hogy ezeket az iratokat egyik címzett fondjába sem lehet elhelyezni: a Szuilyovszky Sirmiensis, ill. Dessewffy család akkor élt tagjainak összességéhez, vagyis magához a családhoz szóltak. • '!•!!" Az elmondottakból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az önálló missiliisgyűjitemények kialakításának nincsen meg sem a levéltártörténeti, sem a levéltár .rendezéseknél általában érvényesülő elvi alapja, bennük csupán formális szempontok érvényesülnek, s nem az organikus levéltári alapelvek. Ezzel a megállapítással csak azt akartuk kihangsúlyozni, hogy a missilisek — e szó alatt értve a szó szoros értelmében vett leveleket és a levél formában írt magánügyiratokat, hivatásbeli leveleket — szerves ikiegészítő részei voltak mind a múltban a családok őrizetében, mind pedig a jelenben a levéltári rendezések során kialakított tárgyi csoportoknak. Amiből pedig az következik, hogy annak az iratanyagnak nagy részét, amelyből eddig levélgyűjteményit alakítottunk ki, ezek után mint hivatásbeli leveleket (magánügy-iratokat) a különböző tárgyi csoportokba kell besorolnunk. Kétségtelen az is, hogy ennél az eljárásnál különböző nehézségekkel kell számolnunk. 69 Elsőisorban a levél, minit az írásbeli közlés legkötetlenebb formája, nehezen sorolható egyetlen tárgyi csoportba, a legmegfelelőbb tárgyi asoportba való besorolás tehát csak a teljes szöveg ismeretében lehetséges; a rendezőnek a levél minden részletét ismernie ikell. Minthogy pedig egy-egy nyelvterület levéltáraiban a levelek és magánügyiratok nyelvezete többféle', minit ia többi iratoké — így a magyar családi levéltárakban összehasonlíthatatlanul több szlovák és francianyelvű missilis van, mint irat — nagyobb nyelvi ismeretet követel meg a levéltárosoktól. A másik, nem kisebb fontosságú szempont, hogy a imissilisek íróinak személye egyáltalában nem közömbös a történetírók számára, s ha az egyazon írótól származó missiliseket különböző tárgyi csoportokba soroljuk, a kutató munkáját, amely nem egyszer meghatározott személy „kézírásának" összegyűjtésére és feldolgozására irányul, jelentős mér• tékben megnehezítjük. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a missilis, mégha besorolható is meghatározott tárgyi csoportba, s nem szolgálja kizárólag az érzelmek kifejezését, még mindig a „legközvetlenebb irat", amely írója egyéni 60 OL. Dessewffy család levéltára. Missiles No. 238., ill. Farailiaria Ser. .II. No. 1. 1841. jún. 11. 68 A szétválasztás nehézségét mutatja, hogy egy olyan kiváló műben, mint Mákkai— Mezey fentebb idézett művében a 83., 84., 143. sz. iratok nem minősíthetők leveleknek. \ •
