Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 283 Pongrác budai mészáros, akinek húgát Eisenreich Péter pozsonyi esküdt vette el

192 nem jutottak be a budai tanácsba, noha mindhárman az „előkelőbb" céhekhez tartoztak. Végül még egy réteget kell említenünk a rokoni kapcsolatoknál. Számszerint ez lehet a legtekintélyesebb, de mivel zömük vagyontalan lehetett, rájuk maradt fenn a legkevesebb adat. A környékbeli parasztcsaládokkal való összeházasodásra gondolunk. Nagy számuk magától érthető lehetne, de konkrétan is ezt támasztják alá a gercsei nemességre vonatkozó oklevelek. A külvárosi polgárság és a gercsei nemesek közti házasságkötések nemcsak azért jelentősek, mert rajtuk tudtuk a rendi kiváltságok leányági örökösödését kimutatni, hanem azért is, mert ez a falu szomszédos volt a fővárossal. Lakói épp oly parasztok voltak, mint mondjuk a cínkotai jobbágyok, azonban nem éltek feudális alávetettségben. Csak azért maradt fenn róluk több adat, mert nemesek lévén olykor még háromnégy holdas parcellájuk elidegenítésekor is a káptalanhoz szaladtak, okleveleket állíttattak ki. A szomszéd helységek között bizonyára vezetett a budaiakkal kötött házasságok terén Buda jogilag hozzá nem tartozó külvárosa, Felhévíz, bár itt a nemessé lett Nagy Imrén kívül csak a Folyár család házasságát hozhatjuk fel például.

193 Ide tartozik, ha patríciusi síkon is az Óbudai Kálmánok, Porkolábok pesti kapcsolatai is. Meg kell még jegyeznünk, hogy a főváros környékén viszonylag sok gazdagabb jobbágy élt, ugyanis itt a parasztságon belül éles differenciálódás figyelhető meg.

194 Ezek a gazdagabb parasztok szívesen adták leányaikat jobbmódú városi polgárokhoz. Elég csak Fíthos Ferenc példáját említenünk, vagy Széki Pál csömöri lakost, akinek leányai Márton kalmár és Csiszár Imre pesti polgárokhoz mentek feleségül.

195 Tanulmányunkban a viszonylag gyéren fennmaradt Jagello-kori budai és pesti genealógiai vonatkozású forrásanyagot kívántuk részletezni. Eredményeink alapján több gazdaság- és társadalomtörténeti megfigyelést tehettünk. A német távolsági kereskedő patríciátus rokoni kapcsolatai és üzleti tevékenysége egybeesik: olyan városok polgáraival házasodnak, amelyekkel kereskednek.

198 Hasonló a helyzet a délvidéki borokkal kereskedő pesti—szegedi családoknál is. A nemes patríciátusnál a nyugat-európai „új nemességre" utaló mozzanatok mutathatók ki. A társadalomtörténet terén a genealógiai megfigyelések azt mutatják, hogy a két város lakossága több, egymástól vagyoni súlyát és anyanyelvét tekintve különböző rétegre oszlott, és az egyes rétegek tagjai inkább házasodtak idegen városok azonos rétegből származó polgáraival, mint saját városuk másik rétegének tagjaival össze. Ez mutatja egyrészt azt, hogy a városi uralkodóosztály, a középrétegek és á plebejusok tömegei nem vonhatók a „városi polgár" gyűjtőfogalmába össze, és a városon belül éles osztályharc tételezhető fel, másrészt arra is figyelmeztet, hogy a három nagy városi „osztály" egymásközti harcain kívül a városi társadalomtörténet kutatójának az osztályokon belüli rétegellentétekre 192 Pozsony, Prot. Test. 311. — Ortvay III. 421. — L. még Céhkv. 193 Kovachich: Formuláé 394—98. 194 Kub'myi: L'agriculture 17—18. 195 1482: Dl. 18 701. 19(5 Különösen erős a pozsonyiak beköltözése Budára a Mátyás-kor második felétől. Ez talán kapcsolatban van azzal, hogy Mátyás megvonta a nyugatmagyarországi városok árumegállítójogát, és csak Budáét ismerte el. Kubinyi András: A XV—

XVI. századi magyarországi városi fejlődés kérdéséhez. Századok 99. (1965). 515.