Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

282 Kubinyi András azokat egy idő múlva továbbadják, szintén nem nevezhetők feudális úrnak, inkább olyan polgároknak, akik üzleti tőkéjük egy részét vagy a kockázattól akarták biztosítani, vagy pedig birtokspekulációra felhasználni. Hozzájuk számíthatjuk — és ezek sokszor ugyanazok a személyek, mint az előző csoportbeliek — azokat, akik majorságokat, prédiumokat, erdőket szereznek valamilyen jogcímen a város távolabbi környékén. Ez a réteg valahogy a nyugati „új nemesség" jellegzetességét mutatja,

186 és a fővárosi polgárságban elég tekintélyes szerepet játszik. Ugyanehhez a réteghez kell számítanunk azokat a kis- és középnemeseket, akik ugyan megtartják családi birtokaikat is, de nem feudális járadékból, hanem kereskedelemből, esetleg kézműiparból élnek meg, és a városban laknak, és igen gyakran a polgári önkormányzatban is szerepet vállalnak. Ezzel szemben a kizárólag feudális földjáradékból élő, és egyben városi polgárjogot élvező személy viszonylag ritka. A nemesség tehát sem származás, sem pedig házasodási kör szempontjából nem képezett külön réteget a városban. A magyar nemességben az egytelkes parasztnemestől a leghatalmasabb bárókig vagyon és társadalmi befolyás tekintetében igen sok fokozat volt megtalálható, így nem véletlen, hogy a városba költözött nemesek közül — ha polgárjogot szereztek — a középnemesség a patríciátusba, míg a kisebb birtokosok vagyoni helyzetüknek megfelelően a középés kispolgárságba olvadtak,, vagy onnan választották házastársukat. (Ez persze nem jelenti azt, hogy kisnemesek kereskedelem, stb. útján nem juthattak volna be a patríciátusba.) Persze, hogy a kis- és középpolgárság nem csupán nemesekből állott. A középpolgárságnál szintén megtaláljuk (— és nem csupán a német anyanyelvűeknél—) a más városi, mezővárosi családokkal való összeköttetést. Budán pl. a már említett Kakas család nemesi rokonai között székesfehérvári polgárt is találunk. Ebenhauser Lőrincnek Sopronban és Bécsújhelyben éltek a rokonai.

187 Sebestyén deák budai polgárnak (az óbudai apácáknak a jobbágyok által megölt ceglédi tiszttartója) a nővére Katalin, Mihály nyereggyártó budai polgár felesége, míg fitestvére Rosos Simon körmendi, azaz mezővárosi polgár.

108 Eisen Zsigmond veje öllpekh Vid soproni szabó.

189 Pesten a Bányász család talán nagyváradi eredetű, hiszen tekintélyes ingatlanaik voltak ott.

190 Jellemző azonban, — és ez Buda gazdasági jelentőségét mutatja az országon belül — hogy más városok patríciusainak rokonai nem jutnak be minden további nélkül a főváros vezető rétegébe. A pozsonyi Aigner patrícius család rokona Gayr, az ottani városi tanácsos és gazdag pék Czeller Tamás veje és örököse Ruebner János budai pék,

191 vagy 186 VÖ. erre Pacb Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV— XVII. században. Bp. 1963. 99. skk. — L. még Jacques Heers: L'occident aux XIV

e et XV^ siécles. Aspects économiques et sociaux. („Nouvelle Clio". L'hístoire et ses problémes N° 23) Paris 1963. 110—1. 187 Házi 1/7. k. 84, 92—3. — 1500: háza Buda központjában, a patikárusok során állott. Esztergom Lad. 71. 1. 14. 188 1510: p

rot> Bu

d.

3 eleje; Dl. 22 090. — L. rá 1503: Dl. 22 546. — 1506: Dl. 26 119. — 1509: Dl. 21 967. — 1510: Dl. 26 131. 189 Házi II/2. k. 169—72. — öllpekhre: uo. 26. 190 1511: Prot. Bud. 50, 57. — Bányász Máté özvegyének Tolnamegyében volt szőlője. Uo. 513—14. 191 1506: Dl. 46 768. — 1507: Pozsony Oki. 5243, sz. — Czellerre, mint pozsonyi tanácsosra: Ortvay III. k. 424—25.