Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 275 pezett. A már ismertetett demográfiai megfigyelések viszont megmagyarázzák, hogy miért nem találunk Budán egyetlen egy olyan patrícius családot, amelynek tagjai fiágon két generációnál hosszabb ideig ültek volna a tanácsban. A Jagelló-korban, vagy a Mátyás-kor végén beköltözött családoknál ez érthető is, hiszen 1529-ben kitelepítették Budáról a németeket, és így szinte az egész német vezetőréteg Pozsonyba költözött. Az érdekes azonban az, hogy a Hunyadi kor családai közül sem lehet több generációt kimutatni. Ezt nem magyarázhatja teljesen az elköltözés sem. Érthető, hogy sokan eltávoztak, hiszen más német városokban épp úgy szerepet játszhattak a budaiak, mint az idegenek Budán. És ez így volt valóban, az elköltözött családok többsége új lakóhelyén bekerült az ottani patríciátusba: mint a Vogelweiderek Kassán és Krakkóban, Maingos Tamás budai bíró m és az egyik Edlasperger-fiú Bécsben. Az érdekes az azonban, hogy ezeken és a Kirchhaimer-vőkön kívül szinte alig tudunk elköltözött patríciust kimutatni, noha beköltözöttre számtalan adat maradt fenn! A német patríciátus kézműves-eredetű csoportjával a többi kézművescsaláddal kapcsolatban tudunk csak megemlékezni, előtte azonban a magyar patríciátus házasságaira térünk ki. Megjegyezzük, hogy minden jel szerint a „magyar" patríciátushoz számították a nem német nyelven beszélő, de Budán polgárjogot szerzett idegeneket is, mint a spanyol Cottákat, az olasz Figginit, vagy a délszláv Sankót.

150 A „magyar" patríciátusnál — és ebben megegyezik egymással a budai és a pesti — a legjellegzetesebb a nemesség nagy szerepe. A két város magyar patríciusai sokszor maguk is birtokos nemes családoknak a városba költözött tagjai, mint pl. Budán a Berkiek, Kömlődyek, Iváncsyak, Pathócsyak, Themesközyek,

151 vagy Pesten — legalább is beköltözésük pillanatában már a Szegedi és Temesvári Bodók, Mizsérek, Nagyrévyek,

152 Báthi Szabók, Óbudai Kálmánok, Porkolábok, stb. Persze ez nem csak ebben a korszakban volt így. Mikolai Angyal István a XV. század közepének többszörös városbírája és egyik legjelen149 L. rá Kubinyi: Kincstári személyzet 45. o. 168. j. — Bécsben városi tanácsos és Ausztria Münzmeistere lesz. 1502-ben végrendelkezik: QuZGdStWien II. k. 5380. sz. 150 Figgini királyi kirurgus, nemes és circumspectus budai polgár, Firenzéből származott, veje, a dubrovniki Sankó Miklós a török és velencei kereskedelmre specializálta magát. L. 137. j. 151 Leissné (1. fenn 145. j.) első férje, Facsar Miklós társa volt Bálint kalmár budai polgárnak, akinek özvegyét, Erzsébetet az a Themesközy Bálint vette el (Dl. 93 580), aki ugyanakkor a budai tanács tagja (148l-es bírói év: Főv. Lt., Mohács előtti gyűjtemény 4. sz.). — A volt Rozgonyi-, majd Hunyadi familiáris pozsonyi, később óbudai (és nem budai!) várnagyot ugyancsak Themesközy Bálintnak hívták. (1440—60-as évek: a budai polgár ennek fia, vagy unokaöccse lehetett. L. a várnagyra pl. Őrtvay III. k. 188—89; Elekes Lajos: Hunyadi, Bp. 1952. 311.; Balogh I. k. 169, 485, 629: ugyanabban az időben Th. János Szilágyi Erzsébet embere.) — Több ilyen nevű birtokos nemesi család élt Magyarországon. (L. Csánki I. k. 48, 85, 715, 756, II. k. 90, 225. stb.). 152 Nagyrévy Gál pesti polgár (1453: Dl. 14 696.) fia volt András, pesti plébános (1482: Dl. 18 701.), aki később thermopylei felszentelt püspök, esztergomi érseki pontifikális vicarius lett (Németby Lajos: A pesti főtemplom története, I. k. Bp. 1890. 83, 95—96.). Unokaöccse lehetett későbbi utóda, Nagyrévy Pál galíipolí felszentelt püspök, a pesti plébánia commendatora (1524: Esztergomi prímási lt., Archívum ecclesiastícum vetus nr. 81.). — Mivel a család két tagja birtokolta majdnem közvetlenül egymás után a leggazdagabb pestí javadalmat, patríciusi mivoltukat feltételezhetjük. — Majdnem biztos, hogy a pestmegyei nemes Nagyrévy-család tagjai lehettek. Az Irsayak egyik ága is viselte ezt a nevet (Bártfai Szabó 507. skk.), és Rádán is birtokos volt egy hasonló nevű család (1502: DL. 21 130.). 7*