Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

240 Kubinyi András gében olyan személyeket neveznek „polgár"-nak, akiket prudens et circumspectus, ill. circumspectus címmel illetnek, és rendesen akkor használják, ha a vezetéknevet nem teszik ki. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy a patríciusokat a magyar fővárosban polgár, ill. burger-nek hívták. Félreértések elkerülése miatt valószínűleg ezért írták a városi nótáriusok a polgárjoggal rendelkező személyeket concivis-nek, ill. mitpurger-nek, nem pedig civis- ill. purger-nek.

87 A megszólítások különbözősége, és a polgár elnevezés használata alapján a legtöbb városi tanácstagot ehhez a patríciátushoz számíthatjuk. Az esküdtek összessége ugyan nem foglalta magába a teljes patríciátust, és bizonyára kerültek közéjük különféle okokból nem patríciusi elemek is, mégis, mivel a legtöbb adat a tanácstagokról maradt fenn, a patríciátus összetételét a legpontosabban csak rajtuk keresztül állapíthatjuk meg. Annál is inkább meg kell vizsgálnunk az esküdtek személyét, mert csak így tudjuk megállapítani, hogy valóban patrícius-jellegű uralom volt-e a fővárosban, és milyen mértékben vett részt a céhpolgárság a hatalomban. Nos, kezdve a bírákkal és Budán, a tárgyalt 60 év 52 bírájának nevét ismerjük. Ezalatt 22 személy töltötte be ezt a tisztet. Legtöbbször Pemfflinger János kereskedő és királyi tisztviselő (8), és Ádám Gergely (7) ült a bírói széken. (Ez utóbbi foglalkozását nem ismerjük, a város legnagyobb szőlőbirtokosa volt.) A 22 személy közül 11 kereskedő, 3 iparos (egy-egy ötvös, szabó és üveges), 1 királyi tisztviselő (egyéb foglalkozását nem ismerjük). Hét foglalkozását nem ismerjük. Az Ötvös Harber azonban mellesleg a város egyik legtekintélyesebb kereskedője, egy időben királyi tisztviselő is, mint a többi kereskedő bíró nagy része, és ezért állíthatjuk, hogy a város vezetése a kereskedők kezében volt. Rajtuk kívül 61 esküdt nevét ismerjük, összesen tehát 83 tanácstagról maradtak fenn adataink. Közülük 30 foglalkozásáról nincs adatunk. 32 kereskedőt, 17 iparost (4 mészárost, 3 péket, 2—2 ötvöst és szabót, 1—1 ácsot, csiszárt, süvegest, szűcsöt, tegzest és üvegest), 3 királyi tisztviselőt és 1 orvost tudunk kimutatni. Az 53 ismert foglalkozásúak között 60,4% a kereskedő, 32,1% iparos, míg az összes 38,6%-a kereskedő és 20,4%-a iparos. Viszont az iparosok között is lehettek olyanok, mint Harber. Pesten nehezebb a helyzet. Bár majdnem annyi tanácstagra van adatunk, mint Budán (12 bíró és 62 esküdt, 74 személy), foglalkozásukra szinte egyáltalán nem tudunk következtetni, csak a foglalkozásra utaló vezetéknevek alapján. A bírák között kettőt találunk ilyent: Kőmíves Istvánt és Szőcs Andrást. (Nemes Báthi Szabó György királyi kamaraispánt nem számíthatjuk az iparosok közé.) 17-en iparosok az összes tanácstagok közül, azaz 22,9%. Az arány tehát hasonló a budaihoz, csak részben más iparágak fordulnak elő. (5 szűcs, 2-2 kőmíves és szabó, 1—1 asztalgyártó, csapó, csiszár, mészáros, ötvös, pajzsos, seres, zsemlyés.) A két városban tehát összesen 6 szűcsöt, 5 mészárost, 4—4 szabót és péket, 3 ötvöst találunk a tanácsokban. (A többi mesterség csak egy-két képviselővel fordul elő.) Jellemző, hogy ez az öt iparág kivétel nélkül olyan, amelynek művelői a kereskedelembe is bekapcsolódnak.

88 87 Mivel a polgár szó mai közkeletű értelme bővebb, azért a továbbiakban a „concivis-"t mondjuk polgárnak, és a középkori források „polgar-"át patríciusnak. 88 Maschke pl. a kereskedelembe bekapcsolódó iparágak közül a szűcs, tímár, mészáros, molnár, pék, takács, szabó, kovács és ötvöst említi: I. m. 440—50. — „In der Tat hat es die