Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 241 A városi tanács e szerint a két testvérvárosban is elsősorban kereskedőkből, néhány vezető iparág gazdag képviselőiből, udvari tisztviselőkből,

89 továbbá birtokos, járadékokat élvező tekintélyes polgárokból állott.

90 Körülbelül ugyanolyan aránya van a különféle foglalkozásoknak a tanácsban, mint a „prudens et circumspectus", ill. „circumspectus" címmel ellátott személyeknél. Ugyanazon rétegek képviselői ültek tehát a tanácsban, mint akiknek a városi kancellária megkülönböztető címet adott, akiket patríciusoknak vettünk. Mondhatjuk tehát, hogy Budán és Pesten a patríciusok töltötték be az esküdti székeket, illetőleg azt, hogy a tanácstag alapján következtethetünk valakinek patríciusi mivoltjára. A fővárosban patríciusi uralom volt, és az uralom haszonélvezőit a közpolgárságtól külön címzés, és elnevezés is (a szűkebb értelemben vett „polgár") megkülönböztette. Ez a vezetőréteg azonban nem volt annyira zárt, mint egyes német városokban.

91 Persze, még Németországban sem mondhatjuk teljesen zártnak a patríciátust. Maschke pl. így definiál: „das Patriziat als eine geburtsständisch niemals völlig abgeschlossene Führungsgruppe von Fern- und Geldhändlern, sowie Rentnern, die den ausschließlichen Ausspruch auf die Verteilung der Ratssitze erhob .. ."

92 Arra is rámutat, hogy egyeseknek, főleg kereskedésre áttérő gazdag iparosoknak módja volt bejutni.

93 Ha Magyarországon valamivel kevésbé zárt volt is a patríciátus, már Kováts Ferenc is észrevette, hogy a városi vezetőréteg külsőleg is szervezkedett a Krisztus teste (Úrteste) társaságokban. Kováts — tekintve, hogy a patríciátus jogi ismérvei (legalább is a németországi méretekben nem mutathatók ki, pszeudopatríciátusról beszélt.

94 Más helyen rámutattunk arra, hogy a régi budai patríciátus hogyan hígult fel Handelstätigkeit von Handwerkern in beträchtlichen Ausmass gegeben." Uo. 440. — Bécsben három iparág képviselőinek sikerül elsősorban bejutni a tanácsba: az ötvös-, szűcs-, és mészárosoknak: H. Zatschek: Handwerk und Gewerbe i. ni. 106. — Vö. Otto Brunner; Neue Wege der Sozialgeschichte. Göttingen 1956. 127. 89 Ez is jellemző Bécsre: Karl Schalk: Aus der Zeit des österreichischen Faustrechts 1440—1463. Das Wiener Patriziat um die Zeit des Aufstandes von 1462 und die Gründe dieses Ereignisses. Abhandlungen zur Geschichte und Quellenkunde des Stadt Wien. III. Wien 1919. 456. — Megjegyezzük, hogy Budán és Pesten a hivatásos kereskedők között is voltak olyanok, akik rövidebb-hosszabb ideig az uralkodó szolgálatában állottak. A budai bírák közül Bajoni Lőrinc alkincstartó, Harber Mátyás, Kanczlyr János, Pemfflinger János harmincad osok, Kovách István harmincados, pénzverő- és bányakamaraispán, Maingos Tamás is szolgált a kincstárban. — Pesten Báthy Szabó György és Szegedi István deák sókamarások, Harmincados Bálint feltehetően harmincados volt. Vö. Knbinyi: Kincstári személyzet 29—35. 90 Vö. Maschke i. m. 331. skk. — 1505-ben Budán a legnagyobb bortermése Galzonénak (Gailsam), Haller Ruprechtnek, Fisser Tamásnak, az előbb említett Polgár Gáspárnak, és Ádám Gergelynének volt. Az ötből négy igazolhatóan patrícius: közülük Gailsam és Haíler kereskedtek, Polgár zsemlyesütő és malombérlő volt, csak Ádám foglalkozását nem ismerjük. (Különben többszörös budai bíró.) Kubinyi: L'agriculture ... 8. 91 Hans Planitz: Die deutsche Stadt Ím Mittelalter von der Römerzeit bis zu den Zunftkämpfen. Graz—Köln. 1954. 256—275, 283—289, 330—331. 02 /. m. 289. 93 „Dieser Übergang vom Handwerk zum Handel und zum Rentnertum ist in der Geschichte der Städte nichts Neues. Auf ihm beruhte seit langem der Aufstieg der „Emporkömmlinge" in das Patriziat. Die Voraussetzung hierfür war Reichtum, der, soweit es verfolgen lässt, immer durch kommerzielle oder Kreditgeschäfte und nicht durch handwerkliche Tätigkeit erworben wurde. Der gesellschaftliche Anschluss erfolgte dann oft durch das Connubium mit einer patrizischen Familie." /. m. 454. — Alábbi adataink ezt támasztják alá. 94 Kováts Ferenc: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony 1918. 15. 5 Levéltári Közlemények