Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

234 Kubinyi András szén Kováts Ferenc ezt Pozsonynál is kimutatta.

42 Nem állíthatjuk ezért, hogy kizárólag az örökösödési jog okozta ezt a mobilitást. (Bár Iváncsy ezáltal szerezte meg a Nagy-féle házat.) Számolnunk kell azonban ezzel, és pl. a pozsonyi városi ingatlanok felaprózódásánál is számba kellene venni.

43 Forster Wolfgang pozsonyi patrícius ezért hagyja meg 1487-es végrendeletében, hogy javait özvegye és fiai osztatlanul őrizzék meg, és ha fiai megnősülnének, akkor is közös maradjon a konyha és az asztal.

44 Ez a vagyon- (és asztal)közösség fenntartása fiúgyermekek esetében még elképzelhető volt, de a leánygyermekek, ha férjez mentek, bizony általában elköltöztek a házból, és akkor természetesen örökölt vagyonrészüket is magukkal vitték. Az örökösödési jog hozzájárult tehát ahhoz, hogy az egyes városi polgárcsaládok birtokában levő ingó és ingatlan vagyon egy váratlan haláleset következményeképp hirtelen részekre szakadt, és esetleg ugyanakkor házasság útján egy másik család vagyonával egyesülve azt megkétszerezte. Kétségtelen, hogy ez a városi vezetőréteg vagyoni stabilitását, és ezáltal az egyes családok társadalmi helyzetét veszélyeztette. Persze nem kell féltenünk a középkori gazdag polgárságot. A gyermekek a szülők engedélye nélkül nem mehettek férjhez, nem házasodhattak, a szülők halála után a rokonság beleegyezése volt szükséges. Ha engedély nélkül léptek házasságra, elvesztették örökrészüket.

45 Ezáltal a polgárok biztosították, hogy gyermekeik a saját vagyoni helyzetüknek megfelelő családból származó házastársat kapjanak. Gyakorlatilag tehát, ha felosztódott is egy család vagyona, a megosztozott örökösök hasonló vagyonrészű örökösökkel házasodtak össze és megtartották szüleik vagyoni és társadalmi súlyát. Az özvegyasszonyok azonban, leszámítva a céhbeli iparosokat, ahol — amennyiben a mesterséget folytatni akarták — házasságukhoz a céh hozzájárulása volt szükséges, ahhoz mehettek férjhez, akihez akartak, és azt részesítették néhai előbbi férjük örökrészében. Ezen az úton bejuthatott néhány alacsonyabb rétegből származó férfi is a felsőbb csoportokba, ahogy ezt Kreus—Kömlődy, Gallinczer—Pemfflinger példája is mutatja. Az özvegyi örökrész megszerzésének lehetősége tehát adva volt, és ennek annál nagyobb társadalmi jelentőséget tuladjoníthatunk, ha beszélhetünk egy a polgárság nagy tömegeitől jogilag is elkülönülő vezetőrétegről, azaz patríciátusról. Beszélhetünk-e azonban Budán és Pesten ilyen, személyi előjogokkal renErzsébet. Iváncsy egy 1509. évi oklevélben nemesként fordul elo: Dl. 21905. — Iváncsy talán az Ivánczy nevű középnemes családból származott, amely Vas és Zala megyékben volt birtokos. Csánki II. köt. 828, IUI. köt. 156. — A Pathóchyakból Bertalan királyi sáfár 1471-ben (Dl. 17 328), majd szörényi bán (Balogh í. köt. 694.) — ilyen nevű család birtokos volt Arad, Bács és Vas megyékben: Csánki I. köt. 786, II. köt. 178, 843. .— Kötélgyártó az udvar számára is dolgozott: Balogh I. köt. 594. — Balogh kifelejtette azonban az 1494. február 18-i adatot: Engel I. köt. 86. — Iváncsy lehet az a Sebestyén deák, akinek, ill. özvegyének 1505-ben 284, 1510 körül 170 köböl bora termett, és aki a budai piactéren a Zsemlyeszék mellett lakott. (1505. és 1510. tíz.; Káplánkő és Kégler szh.) 42 Kováts: Pressburger Grundbuchführung

... 39 (1918), 64. 43 Uo. 40 (1919) 19—20. — L. alább Ballistipar házfelosztását. 44 L. alább II. 1. A. c. fejezet. — A tárnoki jog CXXX. caputja (Kovachich: Codex... 225—26) szerint: ha a testvérek birtokosztály után „in pane segregati fuerint", nem örökölhetnek egymástól. 45 Mollay i. m. 395 § 187. o. — Kovachich: Codex... 235—36. o., CXL. caput. — Iparosoknál a céh belegyezése is kellett, 1. fenn 35. jegyz.