Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 235 delkező rétegről, és ha igen, hogyan határozhatjuk meg, kik tartoztak közéjük. Minden középkori oklevelet valaha nagyobb számban olvasott kutató előtt világos, hogy a korabeli kancelláriák az oklevelekben említett személyeket rendi állásuknak megfelelően más és más címzéssel különböztették meg. Legpontosabban — és a személyek rendi hovatartozása megállapítására legalkalmasabb módon a királyi kancelláriák, nagybírák és hiteleshelyek okleveleiben találjuk meg ezeket a címzéseket. Világi személyeknél a következők voltak a legfontosabb címzések. A bárókat a magnificus cím illette meg, de a bárói családok még bárói méltóságot be nem töltött tagjait felváltva nevezték magnificusnak és egregiusnak. Ez utóbbi különben azoknak a tekintélyes középbirtokos nemeseknek a címe, akikből egy 1525. évi forrás szerint megyénként csak két-három volt.

46 Valamennyi királyi tisztviselőt az aulicusoktól a várnagyokon, főispánokon át egész a nem pap vagy báró kincstartókig, valamint a tekintélyesebb földesúri familiárisokat azonban szintén egregiusnak címezték. Zömük valóban ebből a középnemesi rétegből származott,

47 beosztásuk révén viszont volt akkora hatalmuk és befolyásuk, mint a középnemességnek, és így nem csodálkozhatunk, hogy polgár, sőt jobbágyszületésű tisztviselőket is ezzel a címmel illették. Sok fővárosi polgár fordul elő, mint királyi tisztviselő egregius jelzővel. Egyébként a nemesség többségét egyszerűen nobilisnak címezték, míg a polgároknak a „prudens et circumspectus", a jobbágyoknak a „providus" cím járt ki. A fővárosi polgárság tagjait ennek megfelelően az oklevelekben „prudens et circumspectus . .. civis civitatis Budensis (Pesthiensis)" elnevezéssel találjuk meg. (Olykor rövidítve csak circumspectus.) Meglepetéssel tapasztaljuk azonban, hogy vannak kivételek, és ezek épp a polgárok számára legfontosabb kancelláriák okleveleiben tűnnek fel. Buda és Pest városok saját kiadványaiban ugyanis a városi „concivis"-ek, és nem csupán az „inhabitator"-ok zömét providus-nak címezik, mintha közönséges jobbágyok lennének. Előfordul azonban kisebb mértékben a circumspectus, és a prudens et circumspectus jelző is. Ha a címzés országos vonatkozásban a társadalmi rétegződés megkülönböztetésére szolgált, így kellett ennek lennie a két városban is. Már ebből is következtethetünk arra, hogy a providus a közpolgárság, míg a circumspectus, ill. prudens et circumspectus a patríciátus címe volt. Nézzük tehát sorra a címzéseket, amelyeket a városi kancelláriák használtak. Egregius, vagy nobilis jelzővel korunkban csak nagyon kevés városi „concivís"-t illettek. Budán nobilis Bárson Tamás és (Figgini) Szilveszter királyi kirurgus, aki nobilis et circumspectus.

48 Egregiusnak két ízben a már említett Kuntstock Gergely orvosdoktort (második alkalommal tanácstag is)

40 és egyszer, 1515-ben a hivatalban levő főbírót, Harber Jánost nevezik.

50 Az orvos — egyéb46 „... sine proceribus nobilium, quales egregios vulgo vocamus, quales etiam in uno comitatu víx duo vei trés sunt." Conventus nobilium circa festum Johannis Baptiste 1525. 82. pont. Egyetemi Könyvtár Bp.: Litt, et ep. őrig. 32. — L. e réteg szerepére még Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok 91 (1957), 529—40. 47 L. erre az előbb idézett Mályusz cikk példáit. 48 Dl. 39 212, 39 213, 22 607. 49 Esztergom Lad. 64. 1. 20. — 53. 3. 20. 50 Ol. Ft., 1724. doboz 143. cím (Pozsonyi kápt. lt.) — Ugyanitt Harber néhai apját, az ugyancsak főbíró Mátét, sagax vir-nek címezik. Ezzel, valamint az egyszer-kétszer előforduló sapiens és honestus elnevezésekkel nem foglalkozunk. Az első kettő nyilvánvalóan a prudens szinonimája és volt bírákat jelöl.