Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.

I. Károly király állítólagos pecsétnyomója 215 Kopoz palatini, magistri Johannis prepositi Albensis et Nicolay woyuode aliorumque nobilium regni nostri". Tudomásom szerint I. Károly privilegialisai közül ez a második, amely ha nem is a korábban és későbben egyaránt szokott helyen, a keltezés után, hanem a dispositioba foglalva s mintegy a birtokadomány jogérvényének megerősítésére közli az ország legfőbb egyházi és világi méltóságainak névsorát. Egyelőre csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a rozgonyi csata előtt ennek mindössze egy ízben találni nyomát. A rozgonyi győzelem közjogi jelentősége felért a szent koronával való koronázással. Utána Károly király hatalmát már csak Csák Máté „fejedelemsége" csonkította. Az egész fejlődés áttekintése, az összefüggések számbavétele során derül majd ki, hogy a királyi hatalom fokozatos teljesedése és a méltóságsor kezdetleges formája, majd egyre teljesebb használata között van-e összefüggés? 1313. április 24-én Farkas fia Tamás mester várnagynak 9 hűtlen Houn-tól elvett Pozsony megyei Szeli birtokot adományozta I. Károly király.

33 Az oklevél narratioja Tamás mester hű szolgálatait „nobis et sacre regié corone" tett szolgálatokként emlegeti, amelyekkel azóta állt királya mellett, hogy az „ad serenissimum culmen regiminis Hungarici... gubernandum" lépett.

34 1313. június 20-án, Gyulamonostorán kelt oklevelében I. Károly a Gutkeled nemzetségből való Kis Kozma comesnek megengedi, hogy birtokairól szabadon rendelkezzék. Az oklevél arengája így határozza meg a királyért való harcban fiát elveszített Kozma comes érdemeit: kiváltképp azokat kell jogaikban megvédeni, „quorum fratres vei filii fidelitatis servicia regié corone nostre exbibendo mortis casum exceperunt."

35 Végső következtetéseim szempontjából nem érdektelen feljegyezni I. Károlynak ugyancsak Gyulamonostorán kelt 1313. június 22-i birtokadománya indokolását: az Ung megyei Szinna birtokot „propter suos excessus" annak idején elvette Panky-i Jakab comestől. Most „ad peticionem Kopaz palatini dilecti et fidelis nostri" visszavette a földet új tulajdonosától s visszaadta Jakab comesnek.

36 Az adománylevéllel kapcsolatban két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a király pecsétje alatt ugyanarról a birtokról háromféle, egymással homlokegyenest ellenkező intézkedés történt, s hogy a később hűtlenné vált Kopasz nádor kérése volt a most végérvényesnek szánt birtokadomány alapja. Hasonlóképpen nem érdektelen 1315. szeptember 14-én, Szegeden kelt oklevele, amelyben Zaah fia, Felicianus s mások javait, minthogy „ad nostram gráciám revocati venire noluerunt" mint hűtlenektől elveszi és Domokos nádornak adományozza.

37 1317. január 2-i privilegialisában I. Károly a „via fidelitatis nobis et sacre corone regié debita divertens" Pethena fiának: Péternek valamennyi birtokát az Ákos nemzetségből való Mykchnek adományozza. Az adománylevél igen figyelemreméltó arengája szerint a „justus dominus" a földön a királyi birtokokat azért állította fel, hogy az arra méltókat megjutalmazza, „in facinorosos et malemeritos extenderent gladium ulcionis". A hűtlen Péter szövetkezett ellenségeivel, „specialiter Kopoz quondam palatino, nostro manifesto infideli et emulo". {íme Kopasz nádor, kinek két esztendeje még, mint hívének kérésére hűtleneket fosztott meg birtokuktól s részesítette abban híveit, most immár a hűtlenek egyik vezére! 1317. május 31-i oklevele szerint I. Károly Egyed fiait, Ivánt és Simont többek közt azért jutalmazta meg, mert Kopasz más hűtlenekkel szemben a király oldalára állt (Anjoukon Okmánytár I. k. 429—30 1.) Mykch érdemei között felsorolja hősies részvételét a Csák Máté elleni küzdelem^ ben. A függőpecsétes privilegialis, amely János fejérvári prépost aíkancellár kezéből kelt

33

, a királyi hatalom isteni eredetének hangsúlyozásával vonja magára figyelmünket, Somogy megyei birtokot adományozott 1317. február 24-i privilegialisával I. Károly Lindvai Omode fiának, Miklós mesternek. Az oklevél arengája az állhatatos hűség cselekedeteivel szerzett érdemek („constantis fidelitatis opera et constancie fidelis obsequia") meg33 Dl. 1820. AuO I. k. 289—291. 1. 34 Az arenga alapgondolata (a „misericordiam pietati socians" királyról) visszatér az oklevél rendelkező részében is: a hűség jutalma láttán mások is „misericordia pH regis glorientur." A rozgonyi csata után jelenik meg a könyörületes, a megbocsátó király képe az oklevelekben, aki nemcsak lesújt a hűtlenekre, hanem, ha elismerték tévedésüket, lehetővé teszi számukra azok helyreigazítását. 38 Dl. 1828. AuO. I. k. 312—313. 1. 39 Dl. 1830. AuO. I. k. 314. 1. 37 Dl. 33 568. AuO. I. k. 385. 1. 88 Dl. 1882. AuO. I. k. 411—413. 1.