Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.
216 Komjáthy Miklós jutalmazásáról szól, dispositioja pedig azt mondja, hogy a birtokadománnyal kapcsolatban — s ez új az eddigi indoklásokhoz képest — „requisito et interveniente... domine regine,.. consilio beneplacíto et consensu". 39 A király hívei táborának bővültével válik feljegyzésre méltóvá I. Károly 1317. március 29-i, egyszerű oklevele, amellyel különös pártfogásába veszi Simon bán Küküllő megyei birtokait: a bánt „... nostris serviciis se applicantem in cetum et catervam nostrorum fideliitm servitorum recolligeremus." m Az 1317. január 2-i privilegialiséhoz hasonló módon a királyi hatalom s a belőle fakadó birtokadományozó kegy isteni eredetéről szól I. Károlynak az az 1317. május 22-én kelt privilegialisa, amelyben az Aba nembeli Lőrinc fiainak adományozza Agyna és Noak birtokokat a hozzájuk tartozó kővárakkal egyetemben. Szól az oklevél azokról is, akik „a via fidelitatis sancte regié corone debita" letértek, s ha netán a most eladományozott birtokokról ilyeneknek adott volna okleveleket, azokat érvényteleníti („Litteras autem seu instrumenta, si quas forsitan super collacione dictarum possessionum cuicunque dari fecissemus, auctoritate presencium revocamus et cassatas esse volumus ac viribus carituras." Ez a nem egy szempontból érdekes oklevél hosszú idő után, voltaképpen III. András óta az első, amelynek az ünnepélyes privilegialisokban szokásos méltóságsora van. A méltóságsor még nem teljes, de lényegesen bővebb, mint előző okleveleink inkább alkalmi méltóságsorai, amelyek, mint utaltam rá, részben az oklevelek dispositiojába illesztve mintegy funkcionális szerepet töltenek be. Lényegében azonos az alább ismertetendő, 1317. szeptember 29-i privilegialis méltóságsorával, mindössze a nyitrai és veszprémi püspöknél nem említi örökös főispáni voltukat s Domokos palatínust Demeter tárnokmester elé sorolja. A továbbiak nyomonkövetése végett ennek a nevezetes oklevélnek következő mozzanatait szeretném még egyszer felidézni: a királyi hatalom isteni eredetének hangsúlyozását, nem annyira a király személye, mint inkább a szent korona iránti hűséget, a hűség állandóságát és számos („numerositas") cselekedetben megnyilatkozását, az egyházi és világi méltóságoknak már csaknem teljes felsorolását, nemkülönben azt a tényt, hogy a szóban forgó birtokokra vonatkozó, e pecsétje alatt kelt, minden adományát visszavonja a király. 41 1317. szeptember 29-én I. Károly Ábrahám Rufus érdemeiért, kivált a Csák Mátétól elszenvedett s az oklevélben részletesen felsorolt károk (így Vörösvár vára felégetése) jóvátételére Berenth várát, amelyet Csák Máté „fícto titulo emptionis" tőle elidegenített, neki visszaadja. Sőt az adományos ősei által már régóta bírt Pozsony megyei Sasvár, és Barackha possessio birtokában, mintegy kiragadva Csák Máté torkából s érvénytelennek nyilvánítván annak e két birtokról kiadott, minden oklevelét, megerősíti Abraham Rufus-t 42 I. Károlynak ez a második privilegialisa, amelynek végén a korábban a XIII. században már szokásos s későbben ismét szokásossá vált méltóságsort olvashatjuk. Az 1317. szeptember 29-i oklevél méltóságsorában is vannak a századokon át általánosnak mondható formáktól elütő vagy legalábbis ritkább fordulatok: így Tamás esztergomi érsek egyházi rangja mellett megemlíti esztergomi örökös főispánságát, ugyanígy János nyitrai püspök nyitrai főispáni voltát, István veszprémi püspök veszprémi főispánságát és királynéi kancellárságát; a világi méltóságok sorában Demeter mester tárnokmester megelőzi Domokos nádort; a névsort pedig a következő, ugyancsak ritkábban előforduló kifejezéssel zárja: „... ac aliis proceribus et nobüibus regni nostri regios honores tenentibus at habentibus." A koronázás tényének s a királyi hatalom isteni eredetének sajátos összefüggéséről s a királyoknak e tényből következő, érdemeket jutalmazó kötelességéről szól annak az 1317. november 3-án kelt privílegialisnak különleges lendülettel fogalmazott arengája 43 , amelyben I. Károly Apuliai Fülöp mester, szepesi és újvári comesnek adományozza Lengyelország haf 9 I. Károly 1323. évi átiratából: Dl. 1884. AuO. I. k. 415—416. 1. Az oklevél János mester fejérvári prépost, alkancellár kezéből kelt. 40 AuO I. k. 419—420. 1. 41 Dl. 1890. Közli AuO I. k. 426—428. 1. Az oklevél János mester fejérvári prépost, küküllői főesperes, alkancellár kezéből kelt. 42 Az oklevél, amely János mester fejérvári prépost, küküllői főesperes, alkancellár kezéből kelt, hiteles, de nem hibátlan másolatban maradt ránk: Dl. 102 734. 43 „Gloria et honore coronatis in terra principibus ad hoc Rex Regum sceptrigere potestatis insignia distribuit, ut ipsi terrarum principes et gencium domini ductis circiter oculorum conspectibus sibi subditis presint vliliter et non personarum acceptatione ducti, sed radoné obsequiorum docti, dona contemperent iuxta qualitatem meritorum".
