Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Szedő Antal: Levéltári filmezés / 3–16. o.

14 Szedő Antal bizonyos idegenkedés az anyáig mikrofilm alakjában való átengedése tekintetében is. (Ez feltétlenül jogosult, ha valaki indokolatlan célokra, esetleg üzletelés céljaira altarja megszerezni bizonyos iratok mikrofilmjeit.) Ezzel szemben állnak a mikrofilm nyújtotta oagy lehetőségiek. Minél nagyobbak lesznek a háborús pusztítás lehetőségei, annál fontosabbak lesznek a nagyarányú biztonsági mikrofilmezések. Ezeket a nemzetközi szerveknek kisebb anyagi lehetőséggel bíró országok esetében anyagilag támogiatnioik kellene. Ugyanilyen fontossága van a kiegészítő filmezéseknek olyan országok esetében melyeknek sorsát évszázadokon át más országoik intézitek, vagy amelyeknek történeti forrásanyaga a történelem viharaiban egészen vagy részben elpusztult. A. Nemzetközi Levéltári Tanács ilyen vonatkozásban már több igen szép akciót kezdeményezett: a latinamerikai, az afrikai országok történetére vonatkozó forrásanyag összegyűjtését. Milyen jó lenne, ha lehetőség nyílna az ilyen módon feltárt anyagok lefilmezésére is és a mikrofilmek megküldésére az érdekelt országokba. Ilyen módon a mikrofilm az emberi szolidaritás egyik új megnyilvánulási lehetőségévé is válhat, eszközévé annak az emberi szolidaritásnak, mely oly számos, ma még gátló körülmény ellenére is, világszerte 'mégis csak .napról napra erősödik. Meg kell említeni, hogy a mikrofilmezés problémáiról a fenti főreferátum mellett Albert A. Leisinger Jr., amerikai levéltáros, egy külön referátumot készített az Egyesült Államokban folyó mikrofilmezésről. A referátum nagyjából a mienkével azonos felfogásban szólott a mikrofilmezés problémáiról. Ismertette, hogy az Egyesült Államokban a Nemzeti Levéltár 1940 óta bocsát közre mikrofilm kiadványokat (pl. a Supreme Court iratai, Külügyminisztérium Levelezésének Regiszterei 1870—1966, The Bureau of Customs Iratai stb.): ezek teljes állagok, fondok iratainak mikrofilmjei, jegyzetekkel, bevezetéssel, mutatókkal ellátva (mindez ugyancsak mikrofilmen). Ilyen módon mintegy 76 millió lefényképezett iratoldalról adnak megrendelésre pozitív fiímmásolatot. Az amerikai levéltárosok egyébként a teljes mikrofilmezési szabadság hívei, (hiszen óriási mértékben, több százezer dolláros hitellel fényképeznek állandóan maguk számára Európában és sokszor találkoznak akadályokkal), — szerintük legfeljebb azt kívánhatja meg a mikrofilmeket átengedő ország, hogy évente jelentést kapjon a használó országtól, hogy kik és milyen célból használták az általa átengedett filmeket. Így álltak a vitás kérdések, mikor ez év május 12-én reggel 9 órakor az angol David Evans ny. főigazgató elnöklete alatt összeült a kongresszus, hogy a mikrofilmezés problémáit megtárgyalja. Felkért hozzászólók voltak a jugoszláv Franjo Biljan, a dán Harald Jörgensen és a Puerto-Rico-i Rodriguez Morales. Leisinger rövid összefoglalójában ismét a teljes liberalizálás mellett foglalt állást (mindenkinek minden mennyiségben, mindenről mikrofilmet!) és a dán Jörgensen is ezt támogatta. A jelen referátum szerzője zárszavában kitartott álláspontja mellett, hogy egy országnak csak a saját történetére vonatkozó iratok mikrofilmjeire van joga, de erre joga van. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy üzleti célokból valaki összefilmezze egy ország kulturális patrimoniumát, levéltári értékeit és ezt az egész földgömbön árusítsa. A határozatokba ezután nem is került bele a „teljes liberalizálás". Szedő Antal