Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Szedő Antal: Levéltári filmezés / 3–16. o.

A levéltári filmezés 13 Amennyiben valaki egy bizonyos témára anyagot 'gyűjt és a vonatkozó iratokról mikrofilmeket készíttet, úgy az általános felfogás szerint ezekkel a filmekkel szabadon rendelkezik, a filmek tartalmát közzéteheti művében, ha megadja szabályos levéltári jelzetüket. Másoknak azonban nem minden levéltár véleménye szerint adhatja át az így szerzett mikrofilmeket: sok helyen kötelezettséget is kell vállalnia, hogy másolatot se készít .róluk. Általános az a vélemény is, hogy amennyiben egy ország saját levéltári anyagát egy másik ország levéltárainak anyagából készült •mikrofilmekkel 'kiegészíti, úgy ezeket a filmeket (illetőleg a róluk készített másolatokat) semmiesetre sem engedheti át egy harmadik országnak. Ausztria és a Szovjetunió levéltárosainak más a véleménye: szerintük a külföldi országokból megszerzett mikrofilmeket át lehet adni, illetőleg lehet róluk másolatokat készíteni egy harmadik ország számára. Mikoletzky kollégánk, a bécsi Staatsarchiv Finanz- und Hofkammerarchiv részlegének igazgatója, annak a véleményének adott kifejezést a kérdőívre küldött válaszában, hogy abban az esetben, ha két ország között inincs diplomáciai viszony, egy harmadik ország ievékára minit valami Glearingnhouse fungálhat és közvetíthet niikrofilmrendelést egy harmadik ország számára. Amihez e jelentés készítője hozzáteszi: bár. minél előbb és minél szélesebb körben nyerné meg maga szaunára a levéltárosokat ez a felfogás. Problémát okoz a helyzet, amikor egy levéltár egy kutató számára rendel (és kifizet) bizonyos témákra vonatkozó mikrofilmeket és ezeket elhelyezi saját filmotékájában. Meddig állanak ezek a mikrofilmek az eredeti igénylő kizárólagos rendelkezésére? Az általános felfogás az, hogy addig, amiig műve el nem készül, melynek számára a mikrofilmezést igényelte. (Magyarországon ez az idő legfeljebb másfél év lehet.) Végül a mikrofilm, illetőleg a fotókópia jogi érvényéről kell röviden szólnunk. A mikrofilmet, illetőleg a segítségével készített fotókópiát egyre inkább elfogadják az eredeti helyett. -Természetesen bíróságnál és más törvényes helyen, mint minden másolatnak, a' fotoikopiániaik is, akkor van .érvénye, ha hitelesítési záradákkal van ellátva. Sok országban (Magyarországon is) ezt a hitelesítési záradékot, maga a levéltár adja, a levéltárigazgató írja alá. Más országokban a közjegyző hitelesít. Természetesen már magánál a felvételezésnél is bizonyos eljárást kell követni, hogy utólagos beragasiztásokra és más hasonló javítgatásra mód ne lehessen. * összefoglalás Amint a jelentésből látszik, a mikrofilmezés rohamos léptekkel hódítja meg a világot, használata egyre jobban elterjed. De vannak még tényezők, melyek az elterjedést lassítják. A legfőbb akadály imég mindig a mikrofilm viszonylagos drágasága. Ez teszi pl. lehetetlenné, hogy bizonyos kevéssé értékes, inkább bizonyos ideig gyakorlati jelentőségű iratokat mikrofilmezés után megsemmisítsünk. Más akadályok több-kevesebb okkal-joggal gondolkozásmódunkban vannak. Van bizonyos idegenkedés a mikrofilmtől: az eredeti irat tanulmányozását kényelmesebbnek 'tartják; régebbi iratoknál a mikrofilm használói nem érzik a korszak levegőjét; bizonyos leolvasógépek használata fárasztja a szemet. Van