Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Prokopp Gyula: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára / 113–138. o.
116 Proko pp G yula oklevél azonosításával, továbbá közöljük az oklevél hollétére és publikációjára vonatkozó adatokát és az esetleges egyéb megjegyzéseket. Az oklevél-publikációk közül mindig megemlítjük a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis"-t, az „Árpádházi Királyok Okleveleinek Kritikai Jegyzéké"-! és a „Zsigmondkori Oklevéltár"-t. 4 Egyéb publikációra csak szükség esetén hivatkozunk. Az egyes oklevelekre vonatkozó tételeket a lapszélen sorszámozással láttuk el, hogy ezáltal a hivatkozást megkönnyítsük. Az eredetiben különféle jelek (kereszt, római számok, a—e betűk, rámutató kéz) láthatók a lapszélen, vagy néha a sorok között is, mégpedig az első oldalon ritkábban a további oldalakon mindig sűrűbben. A római számok (I— IV.) mindig olyan oklevélre vonatkozó bejegyzés mellett vannak, melyek a megfelelő számú ladulában voltak elhelyezve. Rámutató kezet három helyen találunk (179., 180., 196. szám). A többi jel rendszerét és jelentőségét nem sikerült megfejteni. A lajstrom készítésének idejét a 14. század utolsó éveire tesszük abból a meggondolásból kiindulva, hogy a lajstromba felvett Zsigmond-kori oklevelek kiadásuk éve szerint oszlanak 1387 1388 1389 1393 1394 1395 1 darab 2 „ 4 » 7 „ 5 ,; 1396 2 1397 3 1400 1 1406 4 1417 1 Év szerint ismeretlen 5 Ezek közül a három 1397. évi oklevél (165., 173. és 176.) a legkésőbbi, amelyek a lajstrom alapszövegében találhatók, a 6 későbbi oklevélre vonatkozó tétel azonban utólagos bejegyzés: az 1400. évi oklevélre (200. szám) vonatkozó bejegyzés már a másik kéz írása, a négy 1406. évi oklevél (133., 158., 166. és 174. szám) pedig az alapszöveg sorai közé, illetőleg a lapszélre van bejegyezve. A 14. szám alatti, 1417. évi oklevélre vonatkozó tétel az alapszöveg rendjében helyezkedik el ugyan, de a tinta színe az előző és követő tételek írásától annyira eltér, hogy e tétel beírásának utólagosan kellett történnie a környező tételek között üresen maradt helyre. Ezt kell tartanunk annak ellenére, hogy a 14. tétel az első kéz írásának látszik. Az utólagos bejegyzésre utal az is, hogy a bejegyzés tárgya (egyházkormányzati exemptio) merőben különbözik az első ladulába sorolt,többi oklevél vagyonjogi tartalmától. A lajstrom kétségkívül abból a célból készült, hogy nyilvántartásba vegye az érsekségnek földesúri minőségével Összefüggő okleveleit. Erre utal, hogy a lajstrom alapszövegébe egyetlen olyan oklevél sincs felvéve, amely az egyházkormányzatra vonatkozik, és az utólagos bejegyzések is csak hat (14—16., 199—201.) ilyen oklevelet említenek közelebbről megjelölve. Vajon ez azt jelenti-e, hogy az egyházkormányzatot illető okleveleket már akkor is külön őrizték, mint ahogyan külön csoportosította azokat a Batthyány-féle rendezés, — erre a kérdésre nem adhatunk határozott választ. Annyi bizonyos, hogy a prímási levéltár „Archívum ecclesiasticum vetus" csoportja jelenleg is 46 oklevelet őriz az 1417-ig terjedő időből, 5 köztük 13 pápai bullát és 8 királyi oklevelet, amelyek közül csak 1 bulla és 1 királyi levél van az 1400. évet követő' időből. A 199—201. számú tételek bevezető szavai pedig csak bullákat említenek, de hallgatnak a királyi oklevelekről, valamint az egyéb oklevélkibocsátóktól (pápai legátus, apostoli kamara, püspökök, szerzetesházak, közjegyzők stb.) származó oklevelekről. Az ebben a csoportban jelenleg is meglevő 46 oklevél úgy számra, mint fontosságra egyaránt jelentős és a lajstrom készítésekor még több, azóta elveszett oklevél is tartozhatott ide. Ezeket valahol őrizni kellett, és mert a lajstrom csak néhány darabját említi ennek az oklevélcsoportnak és azokat is részben utólagosan, részben csak sommásan, összefoglaló megjelöléssel, nem látszik teljesen alaptalan4 A „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis" eddig megjelent három kötetéből az első kettő Knauz Nándor, a harmadik pedig Dedek Crescens Lajos műve. Mind a három kötet Esztergomban jelent meg 1874, 1882, illetőleg 1924. évben. Szentpétery Imre: Az Árpádházi Királyok Okleveleinek Kritikai Jegyzéke I. kötet, Budapest 1923, — II. kötet 1. füzet, Budapest 1943, — II. kötet 2—3. füzet, Budapest 1961. (Borsa Iván kiadásában). — Mályusz Elemér: Zsigmondkori Oklevéltár I. kötet, Budapest 1951. — II. kötet, Budapest 1956. * Amikor a továbbiakban ezekre a művekre hivatkozunk, a következő rövidítéseket használjuk: MES — RA — ZsO. 5 Ide számítva a 14., továbbá a 199—201. számú okleveleket is.
