Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachích Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 107 Iában is. Az országgyűlés nélküli időszakiban befolyásúik csak növekedhetett; Kovaehich tgyűjtőátjának folytatásáról, iaz eredmények hivatalos értékesítéséről ebben a légkörben nem lehetett már szó — holott .ahhoz, hogy Kovaehich expedíciója a kitűzött másik két cél, a levéltár és a 'könyvtár gyarapítása szempontjából kézzelfogható eredményeiket hozzon, éppen az akció folytatására lett volna szükség. A közélet tényezői közül egyedüli a vármegyék azok, amelyek Kovaehich munkásságának egyes mozzanataira élénkebben figyelnek fel. Ebben a néhány évben a rendi alikotmány védelmét az országgyűléstől a vármegyék veszik át, s e szerepükben különösen fogékonyak az iránt a szemlélet iránt, mely Kovaehich Piringer (s nem sokkal utóbb Gustermann) művére adott válaszirataiban tükröződik. A két Kovaehich iránti megbecsülésnek, mint láttuk, néhány vármegye kifejezést is ad. Valószínűnek látszik azonban, hogy a megyei nemességet inkább Kovaehich műveinek nacionalista tendenciája nyeri meg, mint maga a mondanivaló; — láttuk, hogy az aisótáhlának nem lett volna ellenére a bandériumok felújítása, hogy ezzel a főnemiességre hárítsa a fenyegető teher-aiövekedést, .és már nincsenek messze azok az országgyűlések, amelyeken a nemesség legjobbjai maguk fogják felvetni a nemesi teherviselés gondolatát. Kovaehich műveinek értékét tehát számukra nem a konkrét, a kérdést különben sem egy^értelműen *eldöntő eredmények, hanem a Bécs abszolutisztikus törekvései ellen felhasználható elemek jelentik. Nem véletlen az sem, hogy Kovaehich kezdeményezésének tudományos vonatkozásban sem akkor, sem később .nincsen folytatása. Nemcsak azért mem, mert a korszakinak nincsenek jelentős történészei — Horvát István, aki felhasználja Kovaehich eredményeit, éppen nem történészi munkásságával szerzett magának nagy érdemeket a magyar kultúra történetében, s Ilyen jellegű munkára nem is lett voilina alkalmas, a fiatal Kovaehich pedig apja halála után felhagy a tudományos tevékenységgel —, hanem azért sem, mert az a közjogi szemlélet, mely Kovaehich történészi profiljára jellemző, ekkor már nem időszerű. Kovaehich felfogását a XVIII. század kilencvenes 'évei alakították iki, nézetei, anyaggyűjtése elsősorban az akkor felvetődött problémákhoz kapcsolódtak. A nemzeti tudományosság útja pedig időközben más irányt vett; az expedíció befejezése után tíz évvel létrejön a Magyar Tudományos Akadémia, mely létezése első pillanatától kezdve a nemzeti tudományosság más, a Kovachich-féle iránytól eltérő, a korszak és a fejlődés igényeinek megfelelő ágazatait .gondozza. Bármennyire érthető és szükségszerű volt is azonban ez a fejlődés, a mai levéltártöirténetírás nem haladhat el szó nélkül az expedíció befejeztének 150. évfordulója mellett. Historiográfiai oldalról nézve Kovaehich tevékenységének ismertetett »részeit, aranyi állapítható meg, hogy a bandériumokról írott tanulmányok, s az ezzel kapcsolatban tervezett publikációk, bár koruk színvonalán álló, de nem kimagasló alkotások; a vitairatok pedig igen érdekes, a .rendi alkotmány védőinek nézeteit megvilágító dokumentumok; s hogy legnagyobb jelentőségűek az expedíció eredményeit hasznosító publikációk vagy tervezett publikációk között a Kovaehich József Miklós neve alatt kiadott kötetek, melyek valóban megindították a magyar törvényhozás történeténeik tudományos, kritikai feldolgozását. Ezeknél is lényegesebb azonban az expedíció levéltártörténeti jelentősége.