Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

10* V. Windisch Éva Mindenekelőtt azt a — a kutatások eredményétől független — tényt kell itt számba vennünk, hogy Kovachich -expedíciója rést ütött á -levéltáraik használata elé évszázadok óta emelt bástyákon. Nem mintha nem folytaik volna a XVIII. században is levéltári kutatások; az a oéhány személy azonban, aki az ország levéltáraiba ekkor bejutott, ágyszólván -kizárólag a jezsuita gyűjtőiskola köréből került ki, vagy uralkodói megbízatásból dolgozott. Arra azonban, hogy nem egyházi személy, aki még hozzá nem is az udvar, hanem a rendek megbízásából kutat, ilyen széles körű levéltárhasználati joggal rendelkezzék, eddig nem akadt példa. A gyűjtőút ugyanis jóval nagyobb kört ölal fel, minit a korábbi levéltári kutatások. Igaz ugyan, hogy Kovachich a kamarai levéltárba nem jutott be, mint gyűjtő elődei közül néhányan; de a megtekintett levéltárak számát s a kutatás rendszerességét illetően minden elődjót messze túlszárnyalta. 76 gyűjteményt sorol fel naplójában: 16 megyei, 17 városi, 2 püspöki, 9 konventi vagy káptalani s 4 családi levéltárat; emellett látta a horvát országos levéltárat és a szász nemzet levéltárát. A meglátogatott gyűjtemények egyharmada könyvtár vagy 'kéziratgyűjtemény volt: 6 püspöki, 9 katolikus vagy protestáns egyházi (főleg iskolai), 3 családi tulajdonban. Végül 8 személyes tulajdonban liévŐ (viszonylag kisebbnek látszó) gyűjteményről történik említés. A kutatás központját tehát kétségkívül a városi és vármegyei levéltárak alkották. S ekkor derült ki, hogy a tevékenysége nyomán legalább anyaguk egy részét illetően feltáruló törvényhatósági levéltárak hatalmas mennyiségű és értékes forrásanyagot tartalmaznak országos történeti vonatkozásban is; olyan anyagot, amely nélkül a magyar történelem korszerű feldolgozása most már el nem képzelhető. Ugyanez áll az általa jegyzékbe foglalt vagy foglaltatott kéziratgyűj.teményák más jellegű, bár méreteiben kisebb, s a kutatás számára részben már kevésbé ismeretlen anyagát illetően. Hozzájárul a kutatóút jelentőségéhez az a körülmény is, hogy ez az első olyan rendszeres kutatás, amely, legalább elvben, határozott tematikai célkitűzéssel indul: mindenekelőtt a bandériumokra és a hadügyre, s emellett az egész magyar közjogra vonatkozó forrásbázis feltárásának célkitűzéseivel; míg az előző, hasonló jellegű vállalkozások a köztörténet és az egyháztörténet szétesőbb. tematikáján nem jutottak túl. Ha az expedíció eredeti célját részben a könyvtári és múzeumi gyűjtés megbízatása, részben Kovachich hajlandósága föladata rendkívüli kiszélesítésére erősen elmosta is. teljesen el nem tüntette, s a levéltári anyaggyűjtésben valóban a hadügyi és közjogi szempontok domináltak (míg a könyvtári állományok feltárásánál inkább a nemzeti könyvtár gazdagításának szempontja). Lényegesen, s nem mennyiségile,g különbözik Kovachich igyűjtőútja elődei hasonló vállalkozásaitól abban is, hogy Kovachich, felismerve az anyag méreteiben rejlő korlátokat, lemondott az -érdekesnek látszó iratok tömeges lemásolásáról, s egyes darabok lemásolása mellett az általa látott levéltárak többi legfontosabbnak ítélt iratáról jegyzékeket készített, ezzel megalkotva az első "Icatasztert a magyar törvényhatóságok levéltárairól. Ez a munkaimódszer tette lehetővé, hogy így e 'levéltárakról általában nyújtson képet, s egyben a kiemel-