Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 105 levéltárában sem találtak semmit. De Kovachich peregrinációja sem hozott sikert, s különféle, az ország védelmi rendszerére vonatkozólag írott művei nem vetnek a tárgyra kielégítő fényt. Így a bizottság nem is hozott végleges döntésit. Az új, 1827. évi bizottság a Helytartótanács és a Nemzeti Múzeum által írendelkezésire bocsátott forrásanyagot gondosan átvizsgálta — írja tovább a Relatio —, s a sokszor ellentétes nézetek mérlegelésével adta meg vélemiényét. (Kovachich Defensio patriae-ját Firimim János kanonok tanulmányozta át.) A Relatio azt az álláspontot fejezi ki, hogy a bandériumoiTTeléleszitésie (bizonyos szűk kereteiktől eltekintve, mint például a zágrábi püspök ós káptalan bandériumai) nem lehetséges, de szükség esetén az országgyűlésinek megvan rá a módja, hogy mindenkit megfelelő módon bevonjon az ország védelmébe.

132 A munkálatot az 1830. évi országgyűlés nem fogadja el, s ezzel a bandériumok be is fejezik országgyűlési pályafutásukat; 1832/36-ban már csak olyan formában kerülnek szóba, minit amelyeknek nem létezése az egyházi dézsma fenmitantását teszi indokolatlanná. Kovachich expedíciójának problémája azonban még egyszer felmerül — de már csak mint anyagi kérdés — hivatalos vonatkozásban. Amikor a hatvanas években a már idős József Miklós pert indít az expedíció költségeinek megtérítéséért, Kovachich munkásságának értékelésére szakértőként Wenzel Gusztávot kérik fel. Wenzel terjedelmes jelentésben foglalkozik az üggyeL Elmondja ebben, hogy Kovachich expedícióiról részletes tudósítás nem maradt fenn, de a készített leltárakból megállapítható, hogy, ha Kovachich vállalkozását folytatják, fontos dkmánygyűjteményt, valamint a hazai közlevéltárak s néhány 'magánlevéltár repertóriumát lehetett volna létrehozni. Jelen állapotában a leltár rendezetlen, nehezen használható — a rendezés elmaradása azonban nem Kovachich hibája. Wenzel az összeírás adatainak megbízhatóságára is végzett vizsgálatokat, s a Batthyány- és Révay-ilevóltár anyagát, valamint Kolozsvár és Nagyszombat levéltárainak anyagát Kovachich jegyzeteivel egybevetve, ezeket teljesen hitelesnek találta. Méltatja a jelentés Kova^ chich másolatgyűjtési tevékenységét is. Eredetiben mindössze öt oklevelet szerzett az Országos Levéltár, és egyet a Nemzeti Múzeum számára, az értékek megszerzésére azonban nem volt pénze; csak úgy juthatott hozzájuk, hogy a tulajdonost ajándékozásra bírta. Kitér iá jelentés Kovachichnak a bandériuT makrói írott munkálataira is, annál is inkább, „miivel ezen munkák kérdésé a bírói szemle alatt is a két perlekedő fél közt élénk vitatkozásnak voltak tárgyai", de érdemi értékelést nem ad róluk, .mindössze azt állapítja meg, mely.dk azok a kéziratok, amelyek felsőbb meghagyásból készültek, s ezért az állam tartozásának részét alkotják. Wenzel elismerőleg szól Kovachich egész munkásságáról és fennmaradt gyűjteményeiről. Az ő és fia kiadványai „alapját vetették <meg azon újabb tudományos munkásságnak, meiyinek feladata egy a kor visizomyainak és a jelen európai műveltség színvonalának megfelelő 'magyar jogtöirténet létrehozása". m Relatio Sub-Deputationis Regnicolaris... 3—9, 80—81. 1. A subdeputatio egyébként a nemesi felkelés radikális megújítását javasolja, á személyes hadbaszállás szigorú betartását, amire a nemeseket kétévi kötelező szolgálat készítse elő a császári hadseregben; ennek elmulasztása különféle szankciókat vonna maga után. (96—101. 1.)