Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

104 V. Windisch Éva teszik át: hátha magasabb fórumok találnak benne valamit, ami különleges megfontolást igényel. A Helytartótanács a nádorhoz, az a banderiális deputációhoz továbbítja a kéziratot

127 — sorsa ettől kezdve ismeretlen előttünk. A Defensio patriae címen 1821j

ben sajtó alá készített kéziratot az udvari cenzúra bizonyos változtatásoikkail jóváhagyja, a Polizeihofstelle azonban a kancellária véleményét is kikéri, s így a nádoron keresztül ez is a deputáció elé kerül. A deputáció hosszabb ideig forgatja a kéziratot, s cáfolva azt, hogy Kovachich ezt a művet a deputáció megbízatása alapján írta volna, mint a törvényeikre épülő, s további kutatások kiindulópontjául alkalmas írásit, kiadhatónak tartja. A közjogra, a törvények értelmezésére vonatkozóan a műben található [nyilatkozatokat illetően a bizottság óvatosain nem ad véleményt, kijelentve, hogy ez a jogtudósakra tartozik; úgy vélik azonban, hogy a munka nem tartalmaz semmit, ami az állam, a vallás, a közerkölcsök 'szempontjából aggályos lehetne.

128 Ekkor már 1823-at írnak. A kancelláriát, úgy látszik, nem elégíti ki a -deputáció véleménye, mert maga is nyilatkozik a Poiizeihofstelle számára. Kovachich alapgondolatát, a systema foederativuim-ot tisztázatlan fogalomnak jelentve ki, megjegyzi, hogy Kovachich nem „publicista" vo.lt

, nem alapos tudós, hanem fáradhatatlan gyűjtő; ezért fogalmazásai nem mindig helytálílóaik. A kancellária szerint egy Prayt s egy a katonaságot sértő megjegyzés elhagyásával (ez utóbbi nézetek nem teljesen helytelenek, de (minthogy >a katonaságot kicsinylő módon érintik, nem maradhatnak meg), a mű, mint imiagánerruber véleménye, .kiadható.

129 Mindamellett Kovachich József Miklós éppen tíz év múlva is hiába kéri vissza a Defensio patriae kéziratát a kancelláriától; azt válaszolják, hogy a kézirat a budai cenzori hivatalhoz került vissza.

130 Végül, hogy a banderiális deputáció hogyan fogadta Kovachich útjának eredményeit — erről, mint utaltunk rá, nincsen tudomásunk, valamint arról sem, mi volt az a forrásanyag, amit Kovachich útjáról megtérve a deputációnak átadott, illetve átadott-e valamit egyáltalán. Az 1808-ban kiküldött deputáció 1823-ig állott fenn, de végül is eredménytelenül oszlott fel, aktáit és jegyzőkönyveit megküldve a nádornak az Archívum Regnicolare számára.

131 Ujabb subdeputatiót az 1827. évi 15. te. küld ki a nemesi hadkötelezettség és a bandériumok kérdésének megvizsgálására. Ez a bizottság 1830-ban kiadott jelentésében működése történeti előzményeit is ismerteti. Megállapítja, hogy az 1808-ban kiküldött deputáció történeti anyag alapján kívánt döntést hozni; széleskörű levelezést folytatott levéltárral rendelkező szervekkel, s ,az ország levéltáraiban való helyszíni kutatásra Kovachichot küldte ki. Sikert egyik úton sem ért el; a törvényhatóságotk, káptalanok, konventek, prépostságok a megkeresésére általában azt válaszolták, hogy levéltárukban nincsen a bandériumokat és a tizedet érdeklő iratanyag; a bécsi titkos levéltárban és a kamara m OL. Nádori levéltár. Diaetalia. 1454/1816. 128 OL. Magyar Kancelláriai levéltár. Acta generalia. 10 556/1821., 15 001/1823. 129 Uo. 11 426/1824. 130 Uo. 9173/1834

; 131 A nádori levéltár fent (126. jegyz.) id. Diaet. 943/1823. sz., hiányzó iratának regesztája az utolsó ülés jegyzőkönyvének megküldéséről beszél. Az 1830-ban megjelent, id. Relatio 9. 1. szerint az 1823-ban feloszlott deputáció valamennyi aktáját és jegyzőkönyvét megküldte a nádornak. , ;