Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 103 térítését a nádontói, 100 000 Ft ártókban. Bkikor ugyancsak hivataloisan falszólítják, tegyen jelentést arról, mit teljesített útján a deputáeió számára (ami a kiküldetés fő célja volt), s mit végzett a levéltár és a múzeum gyarapítása terén. Minthogy a jelentést mem .követi intézkedés, Komchich 1821 tavaszán közvetlenül a bandariális deputáoióhoz fordul, kérve, hogy saját, és fia fakadozásait idonációvad vagy más kárpótlással jutalmazzák imiag. Kérelméhez jelentést csatol, ímelyben felsorolja a bandériumokról írott műveit és kéziratban maradt publikáció-terveit, hangoztatva, hogy ezeket nagyrészt az országbíró vagy a subdeputatio felszólítására készítette; megemlíti az út során összeállított iragesZita- és másoLatgyűjtem.ényeket, melyeik részben a magyar hadviselés történetét világítják meg, részben az Archívum Regni számára begyűjtendő iratokat sorolnak fel; utal azokra a ikéziratokra (elsősorban a 36 dakrétum4iódexre), melyek a múzeum könyvtara részére lennének megszerzendők, s végül felsorolja saját és fia ezekben az évakben kiadott, nem hadügyi vonatkozású publikációit. Hogy Kovachichot ,az öt éve tartó huzavona milyen mélységesan elkeserítette, arra a feljegyzés befejező sorai vetmcik fényt. Ha fáradságuk nem nyerne jutalmat, írja, a közvélemény súlyos ítéletet mondana az ország előkelőiről, akik a tudományos 'érdemeket nem becsülik, s ezt a közvéleményt nem lehetne tekintélyi úton ody módon elnyomni, ahogyan őket magukat nyomták el. A tudományos világban, hangoztatja öntudatosan Kovachich, ők ketten nem fognak olyan homályban maradni, 'mint a közéletben, melyben alacsony hivatali rangjuk folytán nem kezeltetnek életkoruknak, érdemeiknek, hírnevüknek megfelelően. Nem csodálkozhatik saniki, ha türelmük fogytán az igazságszolgáltatáshoz fognak fordulni.

124 Nyilván a kérvény hatására. 182lHban a deputáeió azt ajánlja, 'hogy Kovachich kapja meg Pilisszántó birtokot, 37 111 Ft értékben. A javaslatot a nádor és a kancellária egyaránt elfogadja, Kovachich rosszakaróinak azonban sikerül az adományozást elhalasztani, s a birtokot 1822^ben mások kapják meg.

125 Kovachich 1821-foen meghal, a követelés behajtásániak gondját fiára hagyva hátra, aki 1823-^ban ismét hiába fordul a nádorhoz, s végül a hatvanas években pert indít a királyi fiskus, mint az országos közirutézetak és pénztár védője allen.

128 Kovachich elkeseredéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a bandériumokról és a magyar hadügyről készített kiadványai kibocsátásával sem vak szerencséje. Kéziratai éveken át keringenek különféle hatóságok között. A Codex juris exercitualis kéziratát — bár a cenzúra szarint nem tartalmaz semmit, ami kiadásának útjában állhatna — az uralkodó rendeletére a Helytartótanácshoz módja lesz rá, hogy a magyar tudományosságban tökéletesítse magát. A hivatalt azért is elfogadta, mert tetszésére bízták, mennyi időt akar utazással tölteni. (K. J. M. levélmásolatai. 1. ff. 83v—85.) 124 Nota exhibens fructus M. G. et J. N. Kovachich .. . Amadé Antalhoz intézett kísérőlevéllel. 125 Wenzel Gusztáv: Szakértői vélemény (a Kovachich Márton György munkásságának megjutalmazása végett indított perben). K. n. [1860 és 1865 között.] OSzK. Kt. Fol. Hung. 1168. m OL. Nádori levéltár. Protocoílum centrale 1823. A Diaetalia 943. sz., hiányzó irat regesztája. — A perrel kapcsolatos iratok után nem kutattam; egyetlen adatom róla Wenzel id. szakértői véleménye.