Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.
102 V. Windisch Éva annak ikinyilvánításával küld számára 500 forintot, hogy Kovachich „a'béli fáradhatatlan buzgólkodását, melly szerint, valamint egész életében, úgy annak már késői estvéjén is minden magános haszon és szerencse nélkül csupán a Haza ós a szép tudományok szeretetéből a tiszteletre méltó régiség állapottyai és történetei tudós nyomozgatásában buzgólkodik, hazafiúi dicsérettel és jó tetszéssel" fogadja. 116 1819-ban Verhovácz zágrábi püspök, régi pártfogója egy püspöki praediummal ajándékozza meg; a hírt a Tudományos Gyűjtemény ismét Kovachich magasztal ásával közli 117 J. Chr. Engel (ki Kovachich vitairatait nem nézte tetszéssel), 118 az expedíció .kezdetén úgy nyilatkozik: ez a gyűjtőút nagy szolgálatot fog tenni a magyar történettudománynak, ha majd az fejlődésének magasabb pontjára ér. 119 S hogyan értékelták Kovachich teljesítményét a hivatalos körök, azok a szervek, amelyeknek megbízatásából a régen óhajtott expedíció lehetővé vált számára? Érdemi nyilatkozat e tárgyban csak később, Kovachich halála után hangzik majd el. Hogy a nádor, az országbíró hogyan fogadta az utazásból megtérő küldötteket, megbeszéiték-e velük az út eredményeit, elismerték-e fáradozásaik értékét — erről nincsenek adataink. 120 Utazásának lanyagi vonatkozásairól azonban a fennmaradt aktákból pontosam értesülhetünk. Kovachich 1810-ben 2000 Ft előleg felvételével indult útnak. Mikor azonban 1811-ben az országos pénztár sürgetésére a nádor felszólítja, hogy nyújtsa be elszámolását, Kovachich egészében visszafizeti a felvett előleget, s ettől kezdve nem is (kér anyagi támogatást, hanem saját költségén — nyilván rendes fizetéséből — folytatja utazásait. 121 Gsak az expedíciók befejeztekor, [816-ban fordul Ürmónyihez, s hivatkozva tudományos érdemeire, saját költségén, a deputáció megbízásából tett utazásaira, birtokadományt kér (esetleg vegyes donációval). Ürmónyi támogatja a kérést a nádornál: Kovachich sokoldalú fáradozásáért valóban nyilvános jutalmat érdemel. A nádor késznek nyilatkozik arra, hogy alkalomadtán nemesi birtokot adományozzon Kovachichnak; egyelőre pedig fiának a Széchényi Könyvtár adjunktusává való kinevezésével kívánja megjutalmazni. 122 Az .elintézést az öreg Kovachich sérelmesnek érzi, s úgy találja, hogy az expedíció megtételével szerzett érdemeihez képest fiának — a valóban csekély fizetéssel járó állásra történt — ikineveztetése nem méltó elismerés. 123 1817 elején már hivatalosan kéri költségei meg"* Tudományos Gyűjtemény. 1817. 5. füzet. 147. 1. 117 Uo. 1819. 5. füzet. 108. 1. 118 K. M. Gy. levelezése. 24. f. 64. 118 OSzK. Kt. Quart. Lat. 2363. 52. sz. levél. 1810. okt. 16. 120 „Palatino rationes expeditionis retulimus" — mindössze ennyit ír József Miklós Fesslerhez, 1816. jún. 26-án. (K. J. M. levélmásolatai. 1. ff. 83^—85.) 121 OL. Nádori levéltár. Cassale. 1004, 1141/1811. 122 Uo. Musaei. 1000/1816. 123 Uo. Musaei. 1230/1816. Miller panaszkodik Kovachich nyilatkozatáról a nádornak; azt sem engedte, hogy a kineveztetést újságban közzétegyék, s fiát tudósnak kiáltja ki, pedig az távol áll ettől. Kéri a nádort, figyelmeztesse Kovachichot. A nádor az ügyet ad acta teszi. Kovachich József Miklós Fesslerhez intézett levelében kommentálja kineveztetését. Mikor a nádor meghallotta, írja, hogy az apa Bécsben, a kancelláriánál keres alkalmaztatást József számára, figyelmeztette Kovachichot, tartsa fiát Magyarországon, s egyben ki is nevezte. Így, írja József, bár a közügyek széles mezője nem nyílt meg előtte, de legalább