Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 99 hanem a „magános bátorság" céljait szolgálta.

106 Egyébként a Piringer-kommentátorok támadásainak hatására a magyar tudósok kezdik — talán csak taktikai okokból — jobb szemmel nézni Piringert magát: Horvát 1819-es cikkében megjegyzi, hogy a viták során helyes megkülönböztetni Piringert és recenzensét, mert bár Piringer művében is sok a tévedés, ő legalább előbbre vitte a tudományt. Maga Kovachich is baráti levelet vált Piringerrel; úgy látszik, álláspontjuk különbözősége ellenére is ekkor már támogatják egymást munkájukban.

107 A nemesi alkotmány e védőirataival zárul le Kovaohiahnak a bandériumokra vonatkozó munkássága, melynek során, mint láttuk, az expedíció eredmenyeit is hasznosította, bár nem döntő mértékben. Az expedíció nem hadügyi vonatkozású eredményeinek feltárását Kovachich fiának engedte át, nyilván részletekbe menően irányítva a kiadványok készülését, hiszen József Miklós még az expedíció utolsó évében is csak 17 esztendős. A neve alatt megjalemt publikációkban valóban hivatkozik is arra, hogy a bevezető szövegeket apja íkéziratos íműveiből állítoitta össze. így e kiadvanyoik valóságos szerzőjét is Kovachich Márton Györgyben kell látnunk, aki évek óita hiába szoirgalmazva a Corpus Juris új kiadását, .most fölhasználja az alkalmat az addig elvégzett munkálatok közzétételére. E kiadványok sorában első a Monumenta peterls legislationis hungaricae, mely 1815-ben két kis kötetben látott napvilágot. A köteteik három újonnan felfedezett XIII. és XV. >századi dekrétumszöveget, s egyéb országgyűlési vonatkozású iratokat közölnek. Az ekkor Zágrábban időző fiatal Kovachich Bélik Mihály pesti szemináriumi igazgatót (kéri meg a tisztel etpéldámyok szétosztására, felsorolva levelében a címzetteket: a helytartótanács és a kamara tanácsosait, a nádori udvart, a kúria asszesszorait, Bécsben a kancellária, kamara magasabb tfangú hivatalnokait, s 'magyar államtanácsosokat;.

108 A következő évben Lectiones variantes decretorum comitialium címen Pesten megjelent kiadvány csaknem 100 országgyűlési dekrétum hiteles szövegéneik a Corpus Jurisban közölt szövegtől való eltéréseit mutatja ki; a hiteles példányok" egy íoo uo. 73—101. 1. 107 Csak Piringer levelét ismerjük: K. M. Gy. levelezése. 26. ff. 252—253. 1816. dec. 24. Piringer egészséget kíván Kovachichnak, hogy. tovább folytathassa közjogi munkásságát, melyből ő is hasznot húzott. Megköszöni a kapott információkat, folytatásukat reméli. A dolog igen fontos — „nempe, prout alio loco in publicum protuli, libertás et anima nostra In dubio est; nisi constitutionalibus obligationibus satisfieri velit". Kovachich kérésére közli vele munkája (nyilván az Ungarns Banderíen 2. kötete) latin kivonatát, „Constitutio Regni, Hungáriáé est sancta, parum interest, an haec feudális appelletur, nec ne!" Így szentek a kiváltságok is, a kötelezettségek is, míg törvényes úton meg nem változtatják ezeket. A nemesek kötelezettségét az 1715. évi 8. te. fejti ki; műve alapja e törvénycikk magyarázata. „Dignetur hic articulum hunc excutere, et citra praejudicium legere . . . patebit de ejus diserta dispositione omnes nobiles . . . debere militare, adeoque personaliter insurgere ... huaque respective Banderia producere et praestare." Tehát minden nemesnek van bandériumállítási kötelezettsége: a mágnások saját bandériumaikat tartoznak kiállítani; a szegényebb nemesség minden huszadik jobbágyát küldi be a megye bandériumába. A bandériumokkal függ össze a vártartás kötelessége is. Piringer úgy véli, ennyi elég Kovachichnak, hogy kiküldetéséről jelentését megfelelően elkészíthesse. Szívesen mond véleményt a jelentésről, mielőtt Kovachich beterjesztené; „sic forte magis proficuum foret pro bono publico, si conveniremus in principio . . . Sed haec omnia ad amicas aures dicta sunto!" Most az Aranybullával foglalkozik. Új művéből ki fog tűnni, hogy mindaz, amit' a bandériumokról írt, az Aranybullában, vagyis Szent István alkotmányában gyökerezik. — Kovachich itt említett hivatalos jelentését nem ismerjük; egy vázlatosabb jelentésre már utaltunk. 108 K. J. M. levélmásolatai. 1. ff. 64^—65. 7*