Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

100 V. Windisch Éva része az expedíció során .került elő, másik része a nemzeti könyvtárban volt Hálálható. A Sylloge decretorum comitialium címen, 18184>an megjelenít mű I. kötete közli az expedíció során felfedezett 33 dekrétum teljes szövegét, s néhány egyéb kiegészítő iratot; a II. kötet az elsőnek részletes indexe. Végül az 1820-ban megjelent Notitiae praeliminares ad Syllogen decretorum comiüalium című, több mint 400 lapos mű (ehhez József Miklós nagyrészt apja Subsidia -ad históriám communis legislationiis ín Hungária című, nagytérj ed elmű gyűjtéseit, vázlatait, részletfogalmazványait használta) .a bevezetést követő részében iaz eddigi törvénykiadásokat ismerteti, részletesen taglalva a Corpus juris hibáit és hiány óságait; harmadik fejezetében közli a két Kovachioh neve alatt 1816—1817-ben benyújtott kilenc felterjesztést, melyeket a Corpus Juris új kiadása ügyében a nádorhoz, az országbíróhoz és Josef Wallis államminiszterhez intéztek. A negyedik rész a Sylloge^ban iközök 33 dekrétumhoz fűz egyenként megjegyzéseket. A további fejezetek a még lappangó dekrétumokra hívják fel a figyelmet, s a Corpus Juris új kiadása körüli jogi problémákat tárgyalják. A kilencedik fejezet a Corpus Jurisban és a Kovachich gyűjteményeiben kiadott dekrétumokat veszi sorra, megadva az egyes dekrétumok fennmaradt hiteles példányainak lelőhelyét; a tizedik fejezet törvényszövegeket tartaknazó, nagyrészt az expedíció során felfedezett kódexeket ír le. A munka a Corpus Juris új kiadását kívánta előkészíteni; még évtizedeiknek kellett azonban eltelnie, míg ebben a rendkívül kényesnek érzett kérdésben döntés születatit. Kovachich Márton György nem érhette meg ilyen irányú fáradozásainak eredményét, de fia, mint országos levéltárinak, 1844—1846-ban részt vehetett a törvénykönyv új kiadásának előkészítésében. Maga Kovachich élete hátralevő néhány évében más témákhoz fordul — bár az expedíció eredményeinek további hasznosítására is kísérletet tesz. A Defensio patriae 2. részét 1821 tavaszán, halála előtt néhány hónappal rendezi sajtó alá, e kiadványban a kiküldetéssel kapcsolatos iratokat is publikálni tervezve.

109 Nem mond le az anyaggyűjtés folytatásáról sem. Több évtizedes törekvései végső akkordjaként 1817 februárjában 6000 példányban küld szét az egész országba agy Provocatio című nyomtatott felhívást a még lappangó országgyűlési iratok felkutatása érdekében. Útja során nem tudott minden gyűjteményt, levéltárat meglátogatni, írja. Most a Corpus Juris új kiadását készíti elő, s kéri mindazokat, akiknek „a haza jogai és dísze szívén .fekszik", tájékoztassák az esetleg birtokukban levő ismer etleri dekrétumok adatairól. Vannak, akik nem tudják, miféle iratokat őriznek, de nem merik senkinek sem megmutatni ezeket, mert attól tartanak, hogy valami hátrányosat tacntalmáznak rájuk nézve. Kovachich késznek nyilatkozik, hogy a hozzá küldött akták tartalmáról a tulajdonost tájékoztassa, s egyben ígéretet tesz, hogy a magánjellegű okiratokat nem fogja munkáiban felhasználni. Azokat pedig, akiknek birtokában olyan kéziratok vannak, melyekhez családi kapocs nem fűzi őket, arra kéri, engedjék át ezeket a hazának. Az ismeretlen dekrétumokért Kovachich magas összegű térítést ajánl fel.

110 "SfcGSzK. Kt. Fol. Lat. 3209. llfl Provocatio ad optimos quoque patriae cives Hungaros, ut decreta comitialia adhuc latentia et aliorum originalia authentica sua quisque ín vicinia diligenter exquirere, et nos de illis informare velint. OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 4—5. Eredeti Aranybulláért Kovachich