Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története 1946-1948 79 A magyar könyvtárak is csak gyéren és hézagosan tudták az újonnan felvetődött kérdések szakirodalmát a mérnökök és közgazdászok rendelkezésére bocsátani. A tőkés vállalatoknál dolgozó szakemberek, akik a NIK előtt álló feladatok megoldására alkalmasok lettek volna, nagyon nehezen kerülhettek a NIK kötelékébe, mert a NIK nem volt jogi személy s felvételeket közvetlenül nem eszközölhetett. Ennélfogva a NIK Titkárság vezetői a szükséges létszámot szinte kizárólag a kezelésbe vett vállalatok alkalmazottainak berendelésével biztosíthatták.

55 A berendeléseknél viszont jelentősen közrejátszottak a pártszempontok, ami az összetétel minőségre visszahatott. A két munkáspárt illetékesei ui. arra törekedtek, hogy a NIK Titkárság vezető tisztviselőinek és alkalmazottainak többsége saját pártjának sorából kerüljön ki. A küzdelem az SzDP javára dőlt el: 1947 márciusában a NIK és az AKVESZ apparátusában együttvéve 260 SzDP, 150 MKP tag és 100 pártonkívüli volt. Az osztályvezetők esetében is hasonló arány alakult ki. A NIK kommunista főtitkárhelyettese pártja nevében a kialakult arányszám megváltoztatását sürgette, de az SzDP e kérdés tárgyalása elől elzárkózott.

56 A kommunisták kedvezőtlen számszerű helyzetüket állásfoglalásaik összehangolásával ellensúlyozták s így a NIK-en belül is az előrehaladás motorjai voltak. A NIK-en belül az egészségesebb politikai szellem kialakítását szolgálta a NIK Igazgatótanács 1947. március 22-i ülésének az alaprendelet 11. §-ának értelmében hozott egyhangú határozata, amely a kezelésbe vett vállalatok kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó alkalmazottainak a 268 főnyi létszámából 40 fő elbocsátását rendelte el. Az elbocsátás alá estek „a teljesen bank és kapitalista érdekeltségű vezető emberek", „akiket az igazolásuk alkalmával joghátránnyal sújtottak". „Az elbocsájtásra azért is szükség volt, — olvasható az indokolásban — mert egyes hatáskörök centralizálása folytán bizonyos munkakörök a vállalatoknál feleslegessé váltak." — Az elbocsátásnál „gondot fordítottak arra, hogy a lehetőség szerint a műszaki értelmiség ne kerüljön elbocsátásra, nehogy a termelésben és a műszaki vezetésben fennakadás álljon be". Az elbocsátásokat a NIK Főtitkársága az érdekelt üzemi bizottságokkal is megbeszélte.

57 A helyükön hagyott régi műszaki szakemberek, ha gyakran erélytelenül is, de ellátták a munkájukat. Egy kisebb részük azonban a NIK vezetés elhamarkodott intézkedéseit, vagy félreérthető kijelentéseit az állami kezelésbevétel ellen igyekezett felhasználni.

58 1947-ben NIK főosztály- és osztályvezetővé fizikai munkásokat még nem neveztek ki. A NIK Titkárság ügyintéző gárdájának már néhány százaléka azonban képzett s művelt, osztályához hű fizikai munkásokból került ki. A fizikai munkások bevonása az ügyintézésbe legjelentősebb a Munka55 „A berendelésnek úgy kell szólnia — írta az Alapanyag osztály vezetője 1946. dec. 28-án —, hogy íróasztalukkal, irodafelszerelésükkel és a gépírónők esetében írógépekkel együtt tartoznak új munkahelyükön jelentkezni." Ez az utasítás valamennyi berendelésre vonatkozott. (OL, NIK 1—42.) 56 OL, Gazdasági és Hitelszövetkezet Titkársági iratai, sz. n. 57 OL, NIK 1—3. 58 OL, NIK 1—33.