Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története 1946-1948 73 lalatok tulajdonosainak, a részvényeseknek ne legyen befolyásuk a vagyonállagot érintő rendelkezésekbe, és a kezelőnek, akinek kezelési joga a rendelet értelmében pár év múlva megszűnik, több jogosultsága legyen a reábízott vagyon tekintetében, mint amennyi jogosultsága van pl. az életfogytiglani haszonélvezőknek, vagy a haszonbérlőnek".

42 Persze követelésüket a „nemzeti termelés" fokozása érdekében terjesztették elő — de hiába. A 620/1948. Korrcu sz. rendelet az intézőbizottságot is megszüntette. 2. 1947 végére lényeges változások történtek az országos politikában. Az augusztusi választás eredményeként megalakult a „Munka Kormánya", amely a proletárdiktatúrára való közvetlen átmenet népfront jellegű kormánya volt. Még ez év novemberében a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a nagybankok államosítását: ezáltal nemcsak a hitelszervezet túlnyomó része, hanem a bankok ipari érdekeltségeinek révén a monopolista nagyipar jelentős része is a népi demokratikus állam tulajdonába került. A NIK vállalatok közül a Ganz Konszern az államosított Magyar Általános Hitelbank tulajdona volt. A Rima a Magyar Wagonnal és a WM pedig a szintén állami tulajdonba vett Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal alkotott szoros érdekközösséget. A nagybankok államosításával végbement változások most már lehetővé tették, hogy amit 1946 novemberében a tőkések és támogatóik a tőkés tulajdonjogra való hivatkozással zátonyra futtattak, azt az állam, mint teljes jogú tulajdonos megvalósítsa; a korábban csupán kezelésbe vett vállalatok vezetésére és irányítására most már szabályszerű egyéni céget alapítson. Erre, s az új konstrukcióban -immár felesleges intézőbizottságok megszüntetésére 1948 januárjában került sor a már többször idézett 620/1948. sz. kormányrendelet alapján.

43 A létrehozott NIK cég irányítására és vezetésére az iparügyi miniszter négytagú Igazgatóságot nevezett ki. Az Igazgatóság tagjai voltak: az iparügyi minisztérium központi személyzetéből kinevezett tag (Vajda Pál, SZDP, miniszteri tanácsos), a NIK vezérigazgatója (Máj József, S2DP) és helyettes vezérigazgatója, (Karádi Gyula, MKP), valamint a NIK vezető tisztviselői közül egy fő (Sebestyén János, MKP, a Műszaki Főosztály vezetője). Az Igazgatóság üléseire tanácskozási joggal főosztályvezetőket illetve osztályvezetőket is meghívhattak. Az új igazgatóságban az FKP már nem kapott képviseletet. Megszűnt az Igazgatóság tárcaközi jellege. Az igazgatósági tagok már csak az iparügyi tárca, illetve a NIK Titkárság alkalmazottai közül kerültek ki. A négy tagsági hely felett a két munkáspárt a paritás elve alapján osztozott. Az Igazgatóság a szükséghez képest ülésezett, de havonként legalább egyszer köteles volt ülést tartani, abból a célból, hogy a vezérigazgató havi jelentését a NIK-nél, valamint a vállalatoknál felmerült összes jelentősebb ügyekről (így különösen a termelést és a termeivények értékesítését érintő ügyekről, továbbá a rendes kereskedelmi forgalmat meghaladó ügyletekről) meghallgassa, megvitassa, tudomásul vegye, illetve a tudomásulvételt megtagadja. Az Igazgatóság üléseit a NIK Jogügyi Osztálya készítette elő. A vállalatok hatályosabb ellenőrzése céljából az Igazgatóságnak az öt nagyvállalat telephelyein évenként legalább kétszer ülést kellett tartania, ame42 Uo. 43 MK 1948 :16, RT : 113. sz.