Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

64 Rácz Béla rehajtásához, csupán az állami biztosok hozzájárulása lett volna szükséges."

1 E reakciós elképzelések viszont nem kerültek a Minisztertanács elé. 1946 ősz kezdetére új helyzet alakult ki. A stabilizáció az MKP tervei szerint sikerrel megvalósult. A stabilizáció konszolidálta a népi demokrácia gazdasági helyzetét, de konszolidálódott a tőkések gazdasági helyzete is. 1946. szeptember végén összeült az MKP III. kongresszusa, amely meghirdette: „Nem a tőkéseknek, hanem a népnek építjük az országot". Az MKP követelései között így ismételten előtérbe került a négy nehézipari nagyvállalat állami kezelésbe vételének minél előbbi megvalósítása. A Szociáldemokrata Párt Gazdaságpolitikai Bizottsága 1946. augusztus 26-án foglalkozott a négy vállalat állami kezelésbe vételének problémájával. A Bizottság tö&b tagja, így Rónai Sándor, Kisházi Ödön, Vajda Imre és mások megállapították, hogy az állami kezelésbe vételt túlhaladott álláspontnak tekintik, és ma már az egész nehézipar államosítását kell követelni. A rendelet sürgős kiadása érdekében az állami kezelésbe vételt végre kell hajtani, viszont azt úgy kell megoldani, hogy abból már végleges államosítás váljék. Ebből kiindulva a Gazdaságpolitikai Bizottság megállapította, hogy a kezelésbe vett vállalatok tevékenysége feletti gestio a vállalat tulajdonosainak kezéből az állam kezébe kell, hogy átmenjen, anélkül azonban, hogy a vállalat vagyona is átmenne az állam kezébe. Ennek figyelembevételével a szóban forgó részvénytársaságok igazgatóságai működésüket az állami kezelés alatt teljesen szüneteltessék. Az igazgatóságok helyébe pedig globális igazgatási testület kell, hogy lépjen.

22 A Gazdaságpolitikai Bizottság ülése után az Iparügyi Minisztériumban újabb tervezetet dolgoztak ki. A tervezet azt javasolta, hogy a kezelésbe vett vállalatok vagyonával kapcsolatos üzletvitelre az államkincstár alapítson részvénytársaságot, Magyar Állami Nehézipari Rt. (MANÉRT) név alatt, amelynek tulajdonosa a magyar kincstár, és az iparügyi miniszter felügyelete alatt működne. A kezelésbe vett üzemek élére a MANÉRT igazgatósága az iparügyi miniszter jóváhagyásával vezérigazgatókat nevez ki. Ez a tervezet sem függeszti fel a kezelésbe vett részvénytársaságok szerveinek a működését.

23 A Gazdaságpolitikai Bizottság főbb állásfoglalásának egy része már megtalálható ebben az új tervezetben. A kezelésbe vett vállalatok irányítása a tervezet szerint egy egységes központi vállalat, a MANÉRT keretében valósult volna meg. Viszont a tervezet nem mondta ki a részvénytársaságok igazgatóságai, közgyűlései és felügyelő bizottságai működésének a szüneteltetését. 1946. október elejére az MKP is elkészítette tervezetét, amelyben magáévá tette a MANÉRT konstrukciót. A terv a részvénytársaságok és vállalatok jogalanyiságát nem érintette, de szerveinek működését nem ismerte el. A tervezet a MANÉRT alapszabályainak és működési jogkörének megvalósítását, valamint az igazgatóság és felügyeleti bizottság tagjainak kinevezését a kormány hatáskörébe utalta.

84 21 OL, Ip. M. sz. n. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. ,"•..• V