Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.
62 Rácz Béla duzzasztott munkáslétszám is elősegítette. A stabilizáció után a gyárak vezetői ui. visszavették azokat a személyeket, akik az infláció alatt kiléptek a munkahelyükről és a termelőmunka helyett mással, pl. fekete kereskedelemmel foglalkoztak. A visszavétel elég jelentős volt, pl. csak Özdon több mint 1000 személyt érintett. 15 Ugyanakkor a termelés nem növekedett párhuzamosan a létszám emelkedéssel. Figyelemre méltó tehertételt jelentett a nyugdíjak és kegydíjak folyósítása is: a tárgyalt vállalatok ilyen címen havonként összesen 742 661,36 Ft-ot fizettek ki. 16 Könnyű átlátni, hogy az ország legnagyobb nehézipari vállalatainak ilyen katasztrofális pénzügyi helyzete súlyos veszélyt jelentett a még alig néhány hónapos stabilizációra, az új forintra, s ezáltal az egész dolgozó nép életszínvonalára. Szükséges volt ezért, hogy a vállalatok állami kezelésbe vétele olyan szervezeti formák között történjék meg, mely alkalmas arra, hogy ezt a veszélyt minél gyorsabban és hatásosabban elhárítsa. 3. Az állami kezelésbe vétel végül is megvalósult jogi formája és szervezete nem egyik napról a másikra jött létre: hónapokig tartó előzetes előkészítés eredménye volt, melynek alakulását és menetét egyaránt befolyásolta a hazai osztályerőviszonyok alakulása: a dolgozó tömegek politikai erejének növekedése, a tőkések kétségbeesett, ám egyre gyengülő ellenállása (melynek során, mint láttuk, a vállalatok pénzügyi helyzetének lerontásától sem riadtak viszsza), végül a két munkáspárt között még meglevő hatalmi vetélkedés. A bányák államosítása után csakhamar a nehézipar állami kezelésbe vételére is meginduló törekvések első fázisában az; 1946 márciusában és áprilisában készült tervezetek már kimondták, hogy az állami kezelésbe vett részvénytársaságok, vállalatok törvényes szerveinek — közgyűlések, igazgatóságok, felügyelőbizottságok — képviseleti és ügyintéző joga megszűnik". A közgyűlést megillető jogokat az iparügyi miniszter, az igazgatóságok jogait: a vállalatok üzletvitelét az általa kirendelt igazgatóság; — a felügyelőbizottságok jogait: a vállatok üzletvitelének. ellenőrzését pedig a szintén az iparügyi miniszter által kirendelt felügyelőbizottság gyakorolja. A tervezetek nem biztosították a tőkéseknek a kezelésbe vett vállalataik ügyvitelébe való közvetlen betekintés jogát. Viszont lehetőséget adtak arra, hogy a tőkések — saját kérésükre — az iparügyi miniszter engedélye alapján, a Pénzintézeti Központtal megvizsgáltassák vállalataik ügyvitelét." Az 1946 tavaszán elkészült e rendelettervezetek a forradalmi álláspontot fejezték ki, mivel az állami kezelésbe veendő vállalatok elhatározó, végrehajtó és ellenőrző szervei működésének felfüggesztését mondták ki, és a vállalatok vagyona tekintetében a rendelkezési jogot az államra, illetve annak megbízottjaira ruházták. Az állami kezelésbe vételt azonban a fenti feltételek mellett a tőkések és a velük szövetségre lépő, az államapparátusban még jelentékeny funkciókat betöltő reakciósok ellenállása miatt júniusig nem sikerült megvalósítani. A következő két hónap, június és július, a stabilizáció sikeres végrehajtása szempontjából döntő időszak volt. A stabilizáció sikerén vagy sikertelenségén mú15 OL, GF 1557/1947. 18 Uo. 17 A fenti megállapításokat az Ip. M. töredékes iratai alapján vettük (OL, Ip. M. sz. n.)
