Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

60 Rácz Béla val, ennélfogva a felszabadulás után, a fasiszták rablásaitól, fosztogatásaitól és vandál pusztításaitól a munkások által megmentett géppark is csak csökkent termelő kapacitást képviselt. A felszabadulást követő inflációs időszak azután tovább züllesztette a háború alatt megbomlott termelési rendet, amelyhez még hozzájárult a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok teljes dezorganizáltsága, bénultsága. A háború következtében csökkent a munkateljesítmény is, s e folyamatot szükségszerűen fokozták a háború utáni rossz táplálkozás, az inflációs időszak sanyarú életviszonyai. Mindezek nyomában lazult a munkafegyelem: ehhez, átmenetileg, a felszabadulással egyidőben végbemenő forradalmi átalakulás is hozzájárult. A forradalmi átalakulás ui. nemcsak a hatalomban rombolta szét a régi állapotokat és idézett elő minőségi változást, hanem a termelés területén kialakult és uralkodó normákat, viszonyokat is felborította. Viszont az új viszonyok csak nehezen kezdtek formálódni. A munkafegyelem fellazulása több formában jelentkezett. A munkások nem jelentek meg pontosan a munkahelyeken, illetve a munkaidő lejárta előtt korábban távoztak, műszakváltás után a gépek félóra—óra hosszat álltak, éjszakai műszakban sokan aludtak, sőt a munkások közül sokan ittasan mentek be a gyárba. A munkateljesítmény csökkenésének és a munkafegyelem fellazulásának következtében előállt termeléscsökkenést az alábbi néhány adat is példázza. A WM-ben 1946 novemberében az 1938-as munkáslétszámnak 110%-a dolgozott, viszont az 1938-as termelésének csak 66°/o-át érték el. A Ganz gyárak esetében ez az arány 116%, illetve 75°/o-os volt. Az 5 nagy nehézipari vállalat munkáslétszáma 25°/o-kal haladta meg az 1938-ast, a vállalatok fajlagos teljesítménye az 1938-asnak viszont csak a 62,5%-át érte el.

10 A termelés csökkenésének előidézője volt még a szükséges nyersanyagok hiánya, illetve azok minőségi romlása. A vállalatok deficitjének növekedéséhez hozzájárult a vas-félgyártmányok kedvezőtlen belföldi ármeghatározása. A vállalatok a külföldi nyersanyagokat csak igen drágán szerezhették be. Veszteséges eladásukkal azonban ugyanakkor nemcsak az államot támogatták, de számos tőkés vállalatot is. A vállalatok deficitjének kialakulásában az eddig felsorolt okok lényegében a tőkés vezetéstől függetlenül hatottak. Viszont szép számmal voltak olyan okok is, amelyek szinte kizárólag a vállalatok tulajdonosainak, illetve tőkés vezetőinek tudatos tevékenysége vagy tehetetlensége folytán alakultak ki, és jelentősen hozzájárultak a deficit létrejöttéhez s állandó növekedéséhez. A vállalatok ui. 1946 augusztusa után is tovább folytatták az infláció alatt megszokott, körültekintés nélküli beruházásaikat. 1946 novemberében pl. több mint 9 millió Ft-ot fordítottak újjáépítésre, beruházásra*' A felszabadulást követően mérhetetlenül felszöktek a rezsi kiadások is. A gyárakban egész sor olyan munkát végeztettek el házilag, amit külső céggel sokkal olcsóbban el lehetett volna végeztetni. Pl. a WM a vontató traktorokat saját maga állította elő, Salgótarjánban 2 db esztergapadot és 3 db oszlopos fúrógépet készítettek el házilag. Az építkezéseket és egyéb javításokat a gyárak általában saját maguk végezték. Ugyancsak a rezsi kiadásokat növelte a munkáslétszámban nyilvántartott, de nem termelő munkát végző alkalmazot10 OL, GF 1557/1945.