Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

/ 58 Rácz B

éla I. A NIK létrehozásának előzményei 1. Az 1946 végén állami kezelésbe vett anyavállalatok (melyeknek sorához néhány nap múlva ötödikként az ekkor ugyancsak a NIK keretébe beosztott, addig is állami MÁVAG csatlakozott) és főbb érdekeltségeik gazdasági hatalmára némileg következtethetünk vagyonuk értékéből, amelyet 1942— 43-ban 1 118 240606 P-re becsültek,

2 (s amely 1943-ban az ország ipari állótőkéjének egyharmad részét tette ki.

3

) Ezek a nehézipari vállalatok állították elő az ország nyersvas- és acéltermelésének döntő részét. Nyersvastermelés Magyarországon ui. csak két helyen folyt: Ózdon és Diósgyőrben. Az Ózdi Vasmű 1943-ban az ország vastermelésének 69,9°/o-át

4 adta. Az ország acéltermelésének 70,6%-át szintén e vállalatok -állították elő.

5 E vállalatok kulcshelyzetét a magyar gazdasági életben nemcsak vagyonuk nagysága, illetve termeivényeik fontossága és mennyisége dokumentálja, hanem a gyáraikban foglalkoztatott munkások száma is. 1946 októberében a magyarországi gyáripari munkások létszáma 267 900 fő volt: ebből a tőkés ipari vállalatoknál közel 250 000 munkás dolgoz;ott; e létszám több mint Ve-át az említett négy nehézipari nagy vállalatnál foglalkoztatták. A négy vállalat súlya még jobban megfigyelhető, ha a munkásaiknak a létszámát csak a vas-, fém- és gépipari tőkés vállalatok munkáslétszámával hasonlítjuk „össze. Ennek az ágazatnak tőkés vállalatainál ebben az időszakban mintegy 89 900 munkást alkalmaztak; Közülük több mint 50% (46 097) e négy nagyvállalatnál dolgozott.* A tőkések felismerték, hogy e kulcsvállalatok elvesztése, állami kezelésbe kerülése amúgyis megingott gazdasági hatalmukat alapjaiban fogja aláásni s egyben jelentősen elősegíti a népi demokratikus forradalom államhatalmának megszilárdítását: a népi demokratikus állam az ország egész vas- és acéltermelése felett rendelkezve döntő befolyást gyakorolhat a tőkés vállalatok gazdasági életére. Az alapanyagok feletti rendelkezés biztos bázist ad a tervgazdálkodás megkezdéséhez; s mindez gyorsítólag hat a tőkés szektor teljes felszámolására. Ezért a tőkések makacs és heves ellenállást fejtettek ki az állami 2 A végösszeget az 1942—43—44-ben megjelent Magyar Compass-ok II. részeiben közölt mérlegek alapján számítottuk ki. Megjegyzendő azonban, hogy — mint köztudomású —a nyilvánosságnak szánt (extern) mérlegek nem a tényleges vagyoni helyzetet fejezték ki, s a háború időszakában a mérlegekben az alaptőke terhére nagyarányú leírásokat hajtottak végre. Azért vettük az 1942—43. évek vagyoni helyzetét, mert 1945-ben nem volt felmérés, de ez az év különben is irreális képet mutatott volna. 3 Országos Levéltár (a továbbiakban OL), Külügyminisztériumi Levéltár, BékeelőIcészítő Osztály XVIII—4. 4 Berend Iván—Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. Bp. 1958. 421. 1. 5 OL, Rimamurány—Salgótarjáni Vas- és Acélművek Rt iratai (a továbbiakban: RSV), ált. 7. cs.: 1942—43. üzletévi jelentés alapján. 6 Az országos adatokat a MNB 1946 decemberi bizalmas tájékoztatójából vettük (OL, MNBKTS ir. száma), a vállalatokra vonatkozó adatokat pedig az OL, Nehézipari Központ iratai (a továbbiakban: NIK) 1—115 d. jelzet alatt fekvő adatok alapján állítottuk össze. Eszerint az állami tulajdonban lévő MÁVAG üzemekben 1946 novemberében a munkások létszáma volt. 1947 januárjában az állami kezelésbe vett 19 vállalatnál és a MÁVAG üzemeknél összesen 64 167 fizikai munkás volt. Az alkalmazottak összlétszáma pedig 71 086 főt tett ki.