Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
40 Komoróczy György bontakozás további menete során nagy jelentősége volt; az eredmények különösen az ország teljes felszabadulása után lettek érezhetők. A képviselőtestület élén a bíró állott — ahol törvénybíró is volt, ott esetleg főbírói néven —, míg az elöljáróság ügyvitelének irányító intézője a vezetőjegyző maradt. Lényegében a vezetőjegyzők személye döntötte el az ügyek elintézésének módját, a törvényes eljárások folyamatának menete, lendülete, vagy hátráltatása velük volt kapcsolatban, miután a közigazgatási gyakorlat legtöbbször az ő kezükben futott össze. A felszabadulás után Bihar megyében talán egyetlen vezetőjegyző sem maradt a helyén; a jegyzői állások betöltése ezért az élet megindulásának mindjárt első napjaiban nagy problémaként jelentkezett. Nemcsak a főszolgabírók személyét kelett kicserélni, hanem a községek vezetőségét s azokon belül a vezetőjegyzőket is. Ezért bír nagy jelentőséggel az a kérdés, milyen politikai szemléletű egyének kerüljenek a község élére, s kik hagyhatók meg a korábbiak közül. Sokan voltak olyan jegyzők, akiknek személyi magatartása és politikai állásfoglalása az új helyzetben is hasznosítható volt az egész község érdekében a népi demokrácia javára. Egyoldalúság lenne kivétel nélkül elítélni az egész volt jegyzői kar minden tagját. Az osztályhelyzetük és magatartásuk figyelembevétele mellett egyéni elbírálást kívánt akkor az élet, most pedig a történelem. A jegyzői állások betöltése már november folyamán eléggé radikális úton történt, a helyzet követelményeihez alkalmazkodva. 121 Az állásra szóló megbízásokat a főispán személyes hatáskörben adta ki. Mindenkivel szemben érvényesített legfőbb követelése az volt, hogy a jegyző olyan személy legyen, „aki a nép bizalmát bírja és a lakosságot szereti". Ilyen feltételű javaslatokat kért mindénkor, többek között november 19-én Berettyószentmárton esetében is. 122 Ez a követelmény természetesen nem volt konkrét, és aki ezt megfogalmazta, nagyon alkalmazkodott a különböző osztályok antifasiszta erőinek akkor döntő fontosságú összefogásához — figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy sokan „a nép szeretetének" fogalmát egyszerűen jelszónak tekintették. Ennek a szemléletnek következményeként nem egy esetben az új megbízatású jegyzői karban kifejezetten jobboldali magatartású egyéneket is találhatunk, akik egyáltalán' nem kívánták tudomásul venni a bekövetkezett változásokat és a közigazgatás demokratizálódásának igényeit. A példák szaporítása nélkül Hajdúszovát jegyzőjének állásfoglalását említjük meg, aki a helyi Nemzeti Bizottság 1944. december 27-i ülésén — ahová meghívták — a plénum előtt kijelentette, hogy „a NB-t nem ismeri el, arra vonatkozólag rendelkezést nem kapott" emiatt „a község ügyeit a mostani elöljárósággal és a régi képviselőtestülettel együtt a régi rendelkezések szerint intézi". Az NB elnöke, tagjai „nagy megdöbbenéssel vették tudomásul a vezetőjegyző tájékozatlanságát, antidemokratikus felfogását..." Az elnök megkérdezte tőle a nyílt fórumon, „. .. olvasott-e újságot, mióta megindult a romokon az új, dolgozó Magyarország felépítése? Tud-e a Nemzetgyűlésről? az új kormányról?, annak programjáról?" Mindezekről — úgy látszik — nem akart tudni, különben látnia kellett az eseményeket, melyek Debrecenben, 20 km-re a 121 Példákat lásd Balázs: Nemzeti biz. 192—194. old. 122 DÁL, Fp. közig., 6/1944.
