Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.

32 Komoróczy György szovjet katonai parancsnokságokkal. A főispán általában visszaküldte a járási szinten megoldandó községi javaslatokat azzal az utasítással, hogy azokat a főszolgabíró a katonai parancsnok segítségével oldja meg: „A járási katonai parancsnokkal való megbeszélés szükséges.. ,"

87 Az alispán december 28-án elrendelte, hogy „ . .. olyan ügyeket, melyekét csak a katonai hatóság közbenjöttével lehet elintézni... (a községek) a főszolgabíró úrhoz jelentsék." Csak vármegyei hatáskörben kérhető a főispán segítsége.

88 Az együttműködésnek azonban voltak némi zökkenői is: az alispán 1945. március 9-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól kénytelen volt kérni, hogy a vármegye összes járásait helyezzék egyetlen katonai parancsnokság alá, mert többek között „a székelyhídi járás (= nagylétai) az érmihályfalvai, a cséffanagyszalontai járás pedig a nagyszalontai katonai parancsnoksághoz tartozik, míg a többi a berettyóújfaluihoz." Ez az állapot „a közigazgatás menetét különösen katonai vonatkozású ügyek intézésében majdnem teljesen megbénítja", miután más államban van a katonai parancsnokság székhelyközsége más államra kiterjedő területi illetékességgel.

89 A Bihar és Békés megye fölött együttesen illetékes- katonai parancsnok ebben az időben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről Mihéjev Nyikityin Ivan Sztyepanovics őrnagy volt.

90 A közvetlenül a felszabadulást követő hetekben az új főszolgabírók éppen tapasztalatlanságuk és a közigazgatási gyakorlat hiánya miatt az ügyintézésében még" mulasztásokat követtek el. Nem foglaltak érdemben állást a községek felterjesztései tárgyában, nem tartották be a határidőket, nem készítettek összesítő jelentéseket a számbavétel adatairól, nem tartottak pénztárvizsgálatokat, a közületi vagyontárgyakat nem ellenőrizték. A közigazgatás megszilárdulása után, 1945 február—márciusától kezdve azonban ezeket a hivatali munkákat az alispán már pontosan megkövetelte s a mulasztást felelősségre vonással büntette.

91 Személyzeti ügyekben a főszolgabíró mindjárt állásának elfoglalása után rendelkezett a korábbi jogkörrel: javaslatot tehetett és tett a kinevezésekre, a járási jegyzői kar kiválasztására. Kivéve a szorosabban vett politikai problémákat, amelyekét más hatóságok intéztek, a főszolgabíró kezdettől fogva széleskörű javaslattételi joggal rendelkezett. Eleinte a kinevezés nem őt illette meg, hanem a főispánt, majd mind inkább az alispánt, — de a még 1944 novemberben a főispán által eszközölt tömeges kinevezésektől eltekintve, felettes szervei általában figyelemmel fogadták javaslatait és tiszteletben tartották azokat. 1944 novemberének végén az első jegyzői kinevezések pl. a'derecskéi járásban ,már mind a főszolgabíró javaslatára történtek;

92 de hasonló eljárás érvényesült a biharkeresztesi és más járásban is, miután a főispán körlevélben szólította fel javaslattételre a főszolgabírókat.

93 A javaslattal ellenkező intézkedésekről csak egy esetben tudunk: Újszalonta község esetében 1944. december 9-én, amikor a javaslatba hozott nővel kapcsolatban a főispán megjegyezte, hogy „a mai 87 Uo. 72 és 73/1944. 88 DÁL, Ai., 167/1944. 89 Uo. 647/1945. 90 DÁL, Fp. közigí, 935/1945. 81 Lásd DÁL, Ai., 405/1945 és 961/1945. 92-94 D

ÁL, Fp. közig., 30/1944. >