Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - IRODALOM - Mályusz Elemér: Alphons Lhotsky: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Ausztria középkoti történetének forrásai.) (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. XIX.) Graz, Köln, 1963. / 300–305. o.

300 Irodalom mellett szól — számos olyan várostörténett probléma megoldására nyújt neki lehetőséget, amelyeket eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak nem kielégítő módon oldottak meg. Ilyen pl. a tanácsi rendszer kérdése. A várostörténeti vonatkozások mellett természetesen a hivataltörténetiek a legjelentősebbek. Sikerült neki mind a három városban elkészíteni az egyes városi irat- és könyvsorozatoknak családfáját, amelyből pontosan leolvasható, hogy hogyan és mikor differenciálódtak a régi, egyszerű sorozatok, valamint hogyan függtek össze az egyes városi hivatalokkal. Pitz a városi hivatalszervezetet joggal magasabb értékűnek tartja, mint a feudálisokat. Munkájának nyíltan kimondott tendenciája ennek kinyilvánítása, valamint annak megállapítása, hogy itt, a középkori városi közigazgatásban kell keresnünk a modern közigazgatás ősét. (Véleményünk szerint nálunk is a XV. századi királyi hivatalok sokat vettek át a korabeli városok igazgatási gyakorlatából.) Bár Pitz elméletének általános érvénye felett bizonyára fognak még jogos vitákat folytatni, módszere — legalább is városok viszonylatában — feltétlenül gyümölcsözőnek látszik. Nem volna haszontalan, Pitz módszere alapján foglalkozni egyetlen, viszonylag épen fennmaradt középkori magyar városi levéltárunk, Sopron anyagával. Meggyőződésünk, hogy a különféle nem a városhoz befutott, hanem a városi hatóság és megbízottjai által saját használatukra készített írások vizsgálatából nemcsak eddig ismeretlen hivataltörténeti, de jelentős várostörténeti eredményhez is lehetne jutni. Kubinyi András ALPHONS LHOTSKY QUELLENKUNDE ZUR MITTELALTERLICHEN GESCHICHTE ÖSTERREICHS. Graz—Köln 1963. Verlag Hermann Böhlaus Nachf. 8. XU + 496 1. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband XIX.) Ausztria középkori történetének forrásai A munka jelentős írói teljesítmény, ugyanakkor figyelemre méltó határkő az osztrák történettudomány fejlődésében. Nemcsak azt mutatja, hogy egy kiváló historikus miben látja tudományágának lényegét, hanem azt is dokumentálja, hogy maguk a szakemberek mily irányban törekszenek annak haladását befolyásolni. A könyv minden adata arról tanúskodik, hogy — eltérően a hazai állapotoktól — a történettudomány Ausztriában az 1500 előtti kor részletes megismerését elengedhetetlen feladatának, a filológiaihoz hasonló, minuciózus forráskritika alkalmazását pedig tevékenysége mellőzhetetlen részének tartja. Azok a szakcikkek, amelyek a kutatók ily irányú érdeklődését bizonyítják, megjelenésük idején többnyire elkerülik a külföldi olvasó figyelmét, a Lhotskyéhoz hasonló kézikönyvbe összefoglalva azonban alkalmasak tömegükkel meggyőzően illusztrálni a közvélemény szilárd állásfoglalását. Arról tesznek bizonyságot, hogy a forrásszövegek százai, kezdve korai legendákkal, lezárva sorozatukat a humanista auktorok munkáival, nem egyre antiquálódó irodalom tükrében szemlélhetők. Valamennyiről, szinte kivétel nélkül, az utolsó két évtizedben megjelent új kritikai tanulmányok, cikkek, hozzászólások emlékeznek meg. Egyikükkel kapcsolatban sem lehet és szabad tehát beérnünk nekünk, külföldieknek a második világháború előtti kézikönyvek vagy összefoglaló munkák, szaklexikonok bibliográfiai utalásaival, hanem számolnunk kell mindegyiknél több-kevesebb kutató új megállapításaival. Különösen meglepő, mily sok kéziratos doktori disszertáció választotta tárgyául egy-egy osztrák kútfő beható elemzését. Ezek a tanulmányok valószínűleg soha nem jelennek meg nyomtatásban, cáfolhatatlanul tanúsítják azonban, hogy szerzőik, az akadémiai grádust elnyerő középiskolai tanárok mily szakmai iskolázás során ismerkedtek meg az önálló tudományos kutatással. S ha fel is tesszük, hogy a témaválasztás inkább a tanár, mint a tanítvány érdeklődésére jellemző, azt bajos volna állítani, hogy a kész disszertációkhoz nem fűzik szerzőiket élményszerű emlékek. Az utóbbi két évtized gazdag forráskritikai irodalmától semmiképpen sem lehet tehát magának az egész osztrák történettudománynak életét elválasztani. A kötet átlapozása meggyőz, hogy volt mit számba venni és rendszerezni az újabb eredményeket összevetve és egyeztetve a korábbi kutatás megállapításaival. A hatalmas, évről évre gazdagodó forráskritikai irodalom szinte kikényszerítette egy összefoglaló kézikönyv elkészülését. Úgy is mondhatnók, hogy a forráskritikai tevékenység alapvető megbecsülése