Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - IRODALOM - Kubinyi András: Ernst Pitz: Schrift- und Aktenwesen der städtischen Verwaltung im Spätmittelalter. Köln-Nürnberg-Lübeck. Beitrag zur vergleichenden Städteforschung und zur spätmittelalterlichen Aktenkunde. (Irásbeliség és ügyiratkezelés a későközépkori városigazgatásban. Köln-Nürnberg-Lübeck. Adalék az összehasonlító várostörténethez és a későközépkori ügyirattanhoz.) (Mitteilungen aus dem Stadtarchiv von Köln. Heft 45.) Köln, 1959. / 299–300. o.

Irodalom 299* ban: inkább a korszerű fegyver megfelelő kezekbe jutásaként kell ezt értékelnünk, tipikus példájaként annak, mennyire különböző célok és csoportok húzódhatnak meg külsőleg többékevésbé azonos szervezeti formák között. Sashegyi munkája ezekre a kérdésekre — mint említettük — már nem válaszol: mindez azonban semmit sem von le értékéből. Az abszolutizmus hazai közigazgatástörténetéről szóló bevezető tanulmánya s ennek levéltári vetületét gazdagon és fegyelmezett rendszerességgel bemutató állagismertetései a kötetet a korszakra vonatkozó kutatások többé már nem nélkülözhető kézikönyvévé teszik. Vörös Károly ERNST PITZ SCHRIFT- UND AKTENWESEN DER STÄDTISCHEN VERWALTUNG IM SPÄTMITTEL ALTER. KÖLN—NÜRNBERG—LÜBECK. BEITRAG ZUR VERGLEICHENDEN STÄDTEFORSCHUNG UND ZUR SPÄTMITTELALTERLICHEN AKTENKUNDE. Köln 1959. 483 1. Mitteilungen aus dem Stadtarchiv von Köln. Heft 45. (Írásbeliség és ügyiratkezelés a későközépkori városigazgatásban. Köln—Nürnberg—Lübeck. Adalék az összehasonlító várostörténethez és a későközépkori ügyirattanhoz) Pitz munkája tulajdonképpen egy doktori disszertációból nőtt ki. Eredetileg egy konkrét város írásbeliségét akarta feldolgozni a polgári értelemben vett „későközépkorban", míg végül a három legjelentősebb középkori német város: Köln, Nürnberg és Lübeck középkori hivataltörténete és írásbeliségének feldolgozása — bár szükségképpen ez teszi ki a hatalmas kötet nagyobb részét — mégis csupán az elvi jelentőségű bevezetés és befejezés illusztrációját, és — meg kell állapítanunk — elég meggyőző alátámasztását szolgálja. Pitz ugyanis nem akar többet, sem pedig kevesebbet, minthogy megalapozza a középkori „Aktenkunde"-t, sőt általánosságban új típusú irattant hozzon létre. Feltehetően az első fogalmazásban 1952-ben elkészült munka után, a H. O. Meisner könyve megjelenésével kapcsolatos vita ihlette meg. Saját kutatásai alapján sem Meisnerrel, sem pedig Dülferrel nem érthetett egyet, és ezért — konkrét anyagon bemutatva — saját módszerét dolgozta ki. Ennek a lényege a következő: „az ügyirat csak egy hatósági regisztratura keretében ér valamit, az oklevél attól független". (25. o.) Az ügyirat meghatározása szerinte a következő: ügyirat alatt „azt az írást értjük, amely kizárólag vagy elsősorban hivatali tevékenység elvégzésének tanúsítására szolgál a tevékenykedő hatóság használatára. E mellett mindegy, hogy a tanúsított cselekmény jogi következményeket hozott-e létre egy jogügylet értelmében, vagy sem; vagy, hogy ki írta a tisztázatot, vagy (beérkezett iratoknál) ki állította ki: mértékadó egyedül az őrzési hely. Ezáltal az irattan arra kényszerül, hogy az oklevéltantól eltérően egy bizonyos hatósági apparátus leírásából induljon ki: ezáltal ...az egész iratrendszer (Aktenv/esen) visszavezetődik ennek a hatóságnak igazgatási munkájára." (28. o.) Ha ezt a meghatározást fogadjuk el, akkor szükségképpen nem választhatjuk el egymástól a közigazgatás- és hivataltörténetet, és az irattant, mint önálló diszciplínákat. A kettő lényegében egybeolvad, sőt melléjük harmadiknak az illető szerv levéltárának története is. A levéltár kialakulását, állagainak leírását a hivatal működéséből kell levezetni, és a levéltár rendjének tükröznie kell a hatóság működésének rendjét. Pitz a levéltárral kapcsolatban ugyan nem formuláz ilyen élesen, de ez a következtetés világosan levonható. A munka végén utal azonban arra, hogy módszere minden levéltárhasználó számára közvetlen hasznot hajt. (481. o.) A kutatási módszerét a következőképpen határozza meg: „...azokból a funkcionális összefüggésekből kell kiindulni, amelyek az egyes ügyiratokat könyv- és iratsorozatokká kötik össze. Ezeket azonban az igazgatás szervezete és eljárása határozza meg, és ezért itt kell letenni azt az alapot, amelyen az irattan felemelheti a maga épületét." (480. o.) Ezek az eredmények valóban meggyőzően következnek a három legnagyobb — és egymástól annyiban különböző — német város Pitz által bemutatott középkori igazgatás-, hivatal- és ügyirattörténetéből. Sőt — és ez a történeti segédtudományi kutatási módszer értéke