Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 275 amint tudjuk, sürgős ügyeket kellett utólagos tanácsi jóváhagyás kötelezettségével elintézni. Ugyanebben az esztendőben a kurrens ügyek elintézésének az idejét is lerövidítették, a felesleges ügyviteli mozzanatok kihagyásával. Eddig a kurrens ügyek intézése meglehetősen hosszadalmas volt. A kurrens jegyzőkönyveket az iktatóból szombat este a tanácsosokhoz, onnan vasárnap délelőtt a kamaraelnökhöz küldték jóváhagyás végett. Innen a jegyzőkönyvek ismét az iktatóhivatalhoz kerültek vissza, majd megkapták őket a titkárok és a fogalmazók az iratok megfogalmazása céljából. A fogalmazványok elkészítése után ismét a tanácsosok, majd az elnök ellenőrzése, jóváhagyása következett, s csak az elnöki kiadás után, rendszerint hétfőn, küldték a jegyzőkönyveket a fogalmazványokkal együtt az irodába. Az 1784 novemberi szabályozás szerint ezentúl a kurrens jegyzőkönyveket szombat este rögtön az illetékes titkárokhoz vagy fogalmazókhoz kellett elküldeni, akik a jegyzőkönyvi határozatok alapján elkészült fogalmazványokat az illetékes referenssel ellenőriztették, s vasárnap délig a fogalmazványok a kamaraelnökhöz kerültek ellenőrzés és kiadmányozás végett.

49 A közigazgatás megjavítása céljából vezette be II. József még 1781-ben az összes közhivatalokban a minősítési táblákat (Conduitelisten). A magyar kamaránál tanácsosig bezárólag az egész személyzetről udvari formulare alapján kellett e táblákat kiállítani. A kamaraelnök magánlevél kíséretében (ez a minősítés bizalmas jellegére utal) juttatta el ezeket a bécsi udvari kamara elnökéhez. A minősítési táblák elkészítése és felküldése meglehetősen vontatottan haladt, mert pl. 1784-ben a kamarai adminisztrátorokat még mindig a hátralékos minősítések felküldésére szólítják fel.

50 II. József a tanács szervezetét, az ügyosztályi rendszert egyébként 1785ig változatlanul hagyta. A kamara és a helytartótanács egyesítésekor természetesen megszűnt az 1773-ban kiépített kamarai szervezet, s az ügyvitelben a kamarai ügyeknél is a helytartótanácsi gyakorlatot vették át. Néhány szót kell szólnunk az 1773—1785-ig terjedő korszak történetével kapcsolatosan a magyar kamara hivatalos nyelvéről. Az utasítások a hivatalos nyelv kérdését nem érintették, a magyar törvények szerint a kamarának mint magyar kormányszéknek hivatalos nyelvként a latint kellett használnia. Ezzel szemben a latin nyelv mellett a magyar kamaránál a német nyelvet is használták. Az 1740 utáni korszakban, a kamara hivatalos nyelve, amint ez az iratokból látható, inkább a latin volt. Mária Terézia 1773 júniusában úgy rendelkezett, hogy a magyar kamarához küldött királyi határozatokat ezentúl német nyelven kell kiadni, s az uralkodóhoz intézett felterjesztéseket is német nyelven kell megfogalmazni. A magyar kamaraelnök azzal az érveléssel, hogy a német nyelv bevezetése törvényellenes, s hogy a kamarai személyzet nem tud megfelelően németül, a rendelkezés hatálytalanítását kérte. A kassai kamarai adminisztrátor is csatlakozott ehhez az állásponthoz.

31 A kamaraelnök felterjesztésére a királynő végül úgy döntött, hogy a német nyelvet mind a központnál, mind a vidéki hivatalokban fokozatosan kell bevezetni, s a németül nem tudó (vidéki) tisztviselő vagy a német nyelvet nem ismerő 49 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. nov. N°. 294. 50 OL. MK. Ben. res. 1781. jan. N°. 14., 1784. máj. N».'127. 51 OL. MK. Canc. et Reg. 1773. júl. N°. 507., okt. N°. 130. •f) Levéltári Közlemények