Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

276 Nagy István városi magisztrátus egyelőre latinul is levelezhet.

52 A bécsi udvar mindenesetre elért annyit, hogy a magyar kamaránál (a központnál) hivatalos nyelvként ezentúl többnyire a németet használták. Érdekes jelenség, hogy a német hivatalos nyelvet 1782 májusában épp II. József törölte el. Amikor ugyanis a magyar kamarai ügyek ellenőrzését 1782-ben a bécsi kamarától a magyar kancellária vette át, a király úgy határozott, hogy a magyar kamara, a helytartótanácshoz hasonlóan, latin nyelven készítse felterjesztéseit.

53 Ez az állapot természetesen csak 1784 november l-ig tartott, amikor II. József május 11-i nyelvrendelete alapján a német hivatalos nyelvet az ország egész közigazgatásában bevezették.

54 Fontos eseményként kell megemlíteni, hogy II. József a magyar kamarát 1784 őszén a helytartótanáccsal és a főhadparancsnoksággal együtt Pozsonyból Budára helyezte át. Az áttelepült kamara Budán a Pozsonyba helyezett seminarium generale épületében (volt jezsuita kollégium, ma Hess András tér 1.) november havában kezdte el működését.

55 Ez az intézkedés, amely a Józsefféle államigazgatási átszervezéssel volt kapcsolatos, kedvezően hatott a magyar kamara további tevékenységére. A segédhivatalok (Iktatóhivatal, kiadóhivatal, irattári hivatal) Az abszolutizmus központi kormányhatóságainak eredményes és a XVIIL század folyamán egyre nagyobb arányú működését nem utolsósorban az tette lehetővé, hogy e hatóságok az ügyintézés adminisztratív és írásbeli teendőinek elvégzésére segédhivatalokkal rendelkeztek. A segédhivatalok (kiadóhivatal, iktatóhivatal, irattár) az írásbeli és adminisztratív teendők ellátására kijelölt tisztviselők (kiadó, irattáros, iktató) körül, illetve e tisztviselőket magába foglaló egyetlen segédhivatalból, az irodából alakultak ki. A magyarországi kormányhatóságoknál csak a XVIIL század közepe táján került arra sor, hogy e tisztviselők segédszemélyzetet kapjanak, s ezzel tisztségükből segédhivatalok fejlődjenek ki. A magyar kamaránál az 1772. évi utasítás kibocsátása idején két segédhivatal működött: az iroda vagy más nevén iroda és kiadóhivatal (cancellaria et' expeditoratus officium) és az irattár (regestraturae officium). E két segédhivatal mellett a kamarának ebben az időben még más központi hivatalai is voltak, mégpedig a pénztár, a számvevőhivatal és a levéltár. Az utóbbiakat azonban, mivel igen fontos, s a kamarai tanács mindennapi munkájához nem közvetlenül kapcsolódó szakteendőket végeztek, inkább központi szakhivataloknak minősíthetjük. Az 1773. évi ügyviteli reform, amely a magyar kamara ügyvitelében a szakosítást, a hivatali munkamegosztás és munkamódszer továbbfejlesztését tűzte ki célul, a segédhivatalok működésében is mélyreható és új korszak kezdetét jelentő újításokat vezetett be. A reform egyik legfontosabb rendelkezése. 52 Uo. 1773. dec. N°. 162. 53 OL. MK. Ben. res. 1782. máj. N°. 7-, máj. 19-i keletű rendelet. 54 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. máj. N°. 131. 55 OL. Magyar kancellária, Acta generalia 1784: 2639., Vö. Nagy István: II. József reformjai Budán. Tanulmányok Budapest múltjából XV. Bp. 1963, 367.