Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 261 sétől. Ez valóban nem is volt felesleges, mert a központi igazgatásban a Haugwitz-féle túlzott centralizáció után a Kaunitz-féle erős széttagoltság sem vált be. A pénzügyigazgatást pl. az akkor fennálló négy önálló pénzügyi hatóság (bécsi udvari kamara, bécsi számvevő kamara, bankodeputáció, központi állampénztár) működése nehézkessé, vontatottá és költségesebbé tette, anélkül, hogy az állami jövedelmek megnövekedtek volna. Az új államigazgatási koncepciót, a centralizáció és a decentralizáció híveinek éles küzdelme, sok államtanácsi ülésezés után, az 1765. május 14-i legfelsőbb kézirat fogalmazta meg. Ez bizonyos mértékig elvetette a széttagoltság elvét. A politikai (általános) és a pénzügyigazgatás különállását ugyan továbbra is meghagyta, a két ágon belül, főleg azonban a pénzügyigazgatás szervezetében központosítás végrehajtását rendelte el. Az átszervezés következtében a bécsi kamara és a bankodeputáció a kamaraelnök vezetése alatt egyesült, bár a bankodeputáció előbbi különálló szervezetét továbbra is megőrizte. A főpénztári igazgatóságot is egyesítették a kamarával, az igazgatóság élére egy kamarai tanácsost állítottak. A hadiadó ügyét a cseh—osztrák kancelláriától szintén a bécsi udvari kamara vette át. Az eddig önálló gazdasági tanács (Kommerzienrat) 1770-ig a cseh—osztrák kancellária, 1771—1776-ig a bécsi kamara, utána megint a kancellária szervezetébe tagolódott be. A pénzügyigazgatás vezetését tehát, kivéve a számadások ellenőrzését, amelyet továbbra is az önálló számvevő kamara (Rechenkammer) végzett, legfelül a kamaraelnök személyében összpontosították. Mindez lehetőséget adott — az udvari körök véleménye szerint — a pénzügyek világos áttekintésére, a súrlódásmentes, gyorsabb ügyintézésre.

2 A magyar kamarai pénzügyigazgatás szervezetét a bécsi központi igazgatás átalakítása, az előző átszervezésekhez hasonlóan, közelebbről újból nem érintette. Annál nagyobb befolyást gyakoroltak a magyar kamara működésére azok a reformok, amelyek a bécsi kamara belső szervezetének, ügyvitelének megjavítását voltak hivatva szolgálni. A birodalmi központi igazgatás 1765. évi átszervezése után a bécsi kamara belső munkájának a tüzetes szabályozása került napirendre. A pénzügyi viszonyok rendezése céljából előírták a pénzügyi kimutatások pontosabb összeállítását, állami leltár készítését, a számadási kivonatok egyöntetű szerkesztését.

3 Szabályozták a hivatali munkaidőt, a tisztviselői morált, a fizetéseket, bevezették a tisztviselői minősítéseket. Megállapították az állásokhoz kívánt iskolai végzettséget, szakképzettséget. Általában arra törekedtek, hogy az ügyintézés eddigi lazaságát megszüntessék, s az ügyintézés határozott formáit kialakítsák.

4 A központi pénzügyigazgatás viszonyainak szabályozásával tüzetesen először az 1765. május 18—20-i udvari ankét foglalkozott. Az ankéton 3 pontot tárgyaltak meg: 1. az új központi pénzügyi hatóság (bécsi kamara) belső szer2 A bécsi központi igazgatás átszervezésére Fr. Walter: Die Geschichte der österreichischen Zentralverwaltung in der Zeit Maria Theresias. Die österreichische Zentralverwaltung. II. Abt. 1. Band. 1. Halbband. Ca továbbiakban: ÖZV. iL 1/1.) Wien 1938, 363—64, 403— 404, 419, 469. és Eckhart F.: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922, 6—8. 8 A. Beer: Die Finanzverwaltung Oesterreichs. 1749—1816. Mittheilungen des Instituts für oest. Geschichtsforschung. XV. B. Innsbruck 1894, 297 skv. 4 Uo. 289. skv. 5*