Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

262 Nagy István vezetet, 2. az ügyek megosztását a bécsi kamara és a cseh—osztrák kancellária között, 3. a számvevő kamara ellenőrző tevékenységének a kiterjesztését. Az ankét elfogadta azt a javaslatot, hogy a bécsi kamara ügykörét az ügyek sokasága miatt négy önálló departamentumra osszák fel, amelyeket az újonnan kinevezett alelnököknek kellene vezetniök. A departamentumok önállóan, külön tanácsülésekkel működnének, az ügyosztályi tanácsüléseken kívül minden héten plenáris ülés is volna, ahol a több ügyosztályt érintő és a nagyobb fontosságú ügyeket döntenék el. A javaslat tehát meglehetősen fejlett ügyosztályi rendszer bevezetését szorgalmazta. Az új rendszer bevezetésére azonban csak 1768-ban került sor, amikor elrendelték a bécsi központi kormányszékek működésének a felülvizsgálatát. Ezzel kapcsolatban a három kormányszék főnökének, a kancellária, kamara és a számvevő kamara vezetőjének javaslatot kellett adnia az elburjánzott aktagyártás (Vielschreiberei) megszüntetésére, a rendeletek pontosabb végrehajtására, a takarékosságra, a jövedelmek emelésére stb. A javaslatokra az 1768. december 24-i uralkodói elhatározás alapján következett be a bécsi udvari kamara belső szervezetének a megváltoztatása. A bécsi kamarán belül e rendelkezés következtében öt „commissio" (1. vámügyek, 2. sóügyek és a fogyasztási adók ügyei, 3. hadiadó, 4. magyar kamarai ügyek, 5. kincstári uradalmak részére) született. A „commissio"-k az 1765. évi elképzelés szerint önálló intézkedési jogkört kaptak, egy-egy idősebb tanácsosigazgató elnökletével külön tanácsüléseken ülésezhettek, s csupán a vegyes, általános jellegű és nagyfontosságú ügyekben kellett a kamaraelnök által vezetett plenáris tanácsülésnek döntenie. A bécsi kamara keretén belül a rendes „commissio"-k mellett két különleges, teljesen önálló „commissio"-t is felállítottak a bányászati és a bánsági ügyek intézésére. Ezek felett a bécsi kamaraelnök, mint „Finanzminister" csak a legfelsőbb irányítást gyakorolta, egyébként külön személyzettel és segédhivatalokkal rendelkeztek. A „commissio"-k száma 1769-ben megváltozott, ekkor 2 különleges és 4 rendes „commissio" alakult. Az átszervezés tehát az önálló „commissio"-k, mint meglehetősen független departamentumok felállításával fejlett szakosított ügyintézési rendszert honosított meg a bécsi udvari kamaránál. Ez a rendszer annyiban volt fejlettebb az 1745. évben bevezetett departamentális rendszernél, hogy az önálló „commissio"-kon belül jobban biztosította az ügyek szakszerű elintézését. Az 1745. évi departamentumok ugyanis még inkább csak referatúrák voltak, míg az 1768. éviek már valóban a bécsi kamara külön osztályai. Az új rendszert a bécsi kamara 1770. március 26-i utasítása rögzítette.

5 A bécsi kamara szervezetének és ügyvitelének 1768. évi reformja még jobban rávilágított a magyar kamara belső szervezetének és ügyintézésének elavult helyzetére. A bécsi udvar vezető körei, az államtanács már 1760 óta sürgették a központi magyar kormányszervek, mégpedig elsősorban a magyar kancellária és a magyar kamara működésének megjavítását. Ettől várták az udvar gazdasági politikájának jobb érvényesülését Magyarországon. A bécsi államtanács a királyi hatalom megerősítése szempontjából különös jelentőséget tulajdonított az egyházi javadalmakkal és a koronára háramló jószágokkal (fiskalitások) kapcsolatos felségjogok érvényesítésének, mert a kincstárra háramlóit vagy a kincstár kezelésében levő birtokokon általában semmi sem kor5 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. .407—408, 463—64, 476—81.