Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

Á magyar közép- és nagycímei- kialakulása •223 gyár szempontoknak ez utóbbi felelt meg jobban. Az uralkodó azonban 1816. június 5-én elveti őket, úgyhogy az 1807-es (illetve 1804-es) régi címerek maradnak meg továbbra is használatban. A magyar kancelláriának tehát a régi külön magyar királyi címet és címereket most is sikerült megtartania, bár azok már valóban nem feleltek meg a tényleges helyzetnek. A kancellária az akkor kapott intésre azt felelte, hogy az 1816-i (jún. 5.) legfelsőbb elhatározás az 1806-os cím- és az 1807-es címerhasználatot tartotta fönn. Ismétli, hogy a kis- és középcím és címerek mellett a nagyra is feltétlenül szükség van, azért vagy a már ajánlott módon készítsenek javított középcímeres nagypecsétet, vagy állapítsák meg az új nagy címet és címert. „Magyarországon ugyanis nagy súlyt helyeznek a királyi pecsét alakjára és megtámadhatatlan valódiságára. Nem lehet, de nem is tanácsos, hogy a királyi pecsét a címmel ne egyezzék". Az uralkodó nem intézkedik, s a magyar király 1806-os címe és 1807-es címere használatban maradt I. Ferenc haláláig.

81 V. Ferdinánd Metternich útján 1836. augusztus 15-én közölte a magyar kancelláriával a császári cím- és címerhasználatban hozott döntését. A legfelsőbb elhatározás lényegében az 1806-os (illetve 1804-es) címereket tartja meg. Változás csak a címerek elrendezésében, újak felvételében és néhánynak az elhagyásában mutatkozik. Magyarország címere az öreg pajzs első mezejében van. Lényegében középcímer ez, négy mezejében Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és Erdély jelvényével, középpajzsban a magyar kiscímerrel. Az öt igénycímer másutt kapott helyet. Az osztrák középcímer lényegében, a kiscímer pedig teljesen megegyezik az 1815-Ível. A kancellária ezúttal is megtette észrevételeit. A címbe felvétetni kívánja az „apostoli" jelzőt és bemutatja a magyar nagy- és kispecsétről készített saját tervezetét. Az elsőben a császári családi címert a szívpajzsból a pajzsfő közepére helyezi,

82 s helyébe a magyar nagycímert (a középpajzson a három kapcsolt és hat igényelt tartomány, szívpajzsban a magyar kiscímerrel) teszi. A javasolt kispecsét, a régi gyakorlatnak megfelelően, Magyarországnak és melléktartományainak a címerét tartalmazza.

83 V. Ferdinánd november 11-i döntésében jóváhagyta a javasolt címet, de a címert nem. E részben még Metternicchel kell megegyezésre jutnia a kancelláriának. Metternich szerint abból kell kiindulni, hogy „a tulajdonképpeni magyar vagy magyar igényekre vonatkozó címereket illetően tartassák meg az eddigi szokás, anélkül, hogy a Felség által elrendelt címereken más változtatás történjék, mint az, amit a magyar gyakorlat Magyarországra nézve szigorúan megkövetel, s amit a Felség is újabban jóváhagyott". Két tervezetet ad.

84 A király látta és jóváhagyta őket, s hiszi hogy a kancellár a saját tervezeteivel szemben semmi lényeges kifogásolni valót nem fog találni bennük. A magyar kancellár elfogadta a Metternich-féle tervezetet. Az 1836-os magyar nagypecsét külsőségeiben megegyezik az 1807-essel (illetve az 1804-essel), de a nagy magyar címert csak csonkán tartalmazza, mert — az 1804-es ellentétben — középpajzsában kilenc helyett csak hat címer van, s Galícia, Lodoméria és Bosznia címere az öregpájzs középső jobb, Erdély és Rascia pedig középső bal mezejébe került.

85 (16. és 17. kép.) A nagytitkos81 Uo. 52—67. 1. 82 Uo. 68—83. 1. (70. 1., 23. sz. kép: császári nagypecsét; 72. 1., 24. sz. kép: császári középpecsét; 73. 1., 25. sz. kép: császári kispecsét; 76. 1., 27. sz. kép: az 1836-os magyar nagy titkos-pecsét tervezete.) 83 Uo. 76. 1. 84 Metternich első tervezete: Illés i. m. 77. 1., 27. sz. kép; Metternich második tervezete: uo. 79. 1., 28. sz. kép. 85 Illés i. m. III. tábla,'29. sz. kép: az 1836-os kettőspecsét hátlápja. Akad. pfgy. 218. sz.