Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A magyar közép- és nagycímei kialakulása 221 1806-ban azonban már avult volt ez a még mindig várt rendelkezés, s újabb cím- és címerrendezés vált szükségessé. Az 1805 decemberében Pozsonyban megkötött békében Ausztria ugyanis elveszítette itáliai birtokait és Tirolt, Bajorország és Württemberg pedig királyság lett. A három koalíciós háborúnak tehát az lett az eredménye, hogy Németország nyugati és déli része francia befolyás alá került, majd az 1806-ban megalakult rajnai szövetség formálisan is Napóleonhoz kapcsolta a felbomlóban levő birodalomnak ezt a határövezetét. Az események kedvezőtlen alakulása Ferenc császárt világpolitikai jelentőségű lépésre bírta: lemondott a közel ezer esztendős s most már értelmetlenné vált német-római birodalmi császári címéről. A lemondásról szóló császári pátenst gr. Stadion külügyminiszter 1806 augusztus 7-i átiratában közölte a magyar kancelláriával. Az új cím a cs. és cs. k. (kukk) helyett: császári-királyi lett. Miként 1804-ben, most is előbb a címről gondoskodnak, a címerekre vonatkozólag későbbi rendelkezést ígérve. A magyar kancellár tiltakozott az új cím ellen, mert nem fejezi ki a magyar igényeket, se a magyar király apostoli jellegét. Űjból hivatkozik a korábbi törvényekre, és ismerteti azokat az eseteket, amikor a nagy-, közép- és kiscímert kell használni. Emlékeztet arra is, hogy a címerügy nincs még elintézve, s ezért még mindig az 1804-es magyar címerespecséteket használják. Amíg ezt a kérdést nem rendezik, kéri is ennek a gyakorlatnak a további engedélyezését. Augusztus 12-én megegyeznek a címben: a csupán Magyarország részére kibocsátandó okleveleken, királyi döntés alapján, az apostoli királyi cím és a magyar igénycímek használhatók. Belemennek abba is, hogy a császári nagycímerbe a magyar igénycímereket visszahelyezzék. Ezzel szemben augusztus 14-én a kancellár azt kéri, hogy a címerkérdésben csak akkor hozzák meg a döntést, ha a tervezetet a magyar kancellária is áttanulmányozta, ami meg is történt. A császári nagycímer

72 alappajzsában az osztrák (koronás) kétfejű sas vette át a német— római sas helyét, s ugyancsak az osztrákokkal cserélték ki a német koronát. A szívpajzsba a családi címert tették (habsburgi oroszlán és lotharingiai törpe sasok). Ez lett most az uralkodóház címere. Magyarország nagycímerét feldarabolták: középcímere (Galícia nélkül) az öregpajzs felső jobb sarokmezejébe került, de úgy, hogy a kiscímert kettéválasztották, olyanformán, hogy a négyeit mező első helyére a magyar vágásos címert helyezték, utána Dalmácia, Horvátország és Szlavónia címere következik, a koronás hármashalmon nyugvó kettőskereszt pedig a magyar koronával fedett szívpajzsba került. Erdély címere ismét kiszorult, s a magyar mezon kívül, az osztrákokéval vegyítve, szerepel a többi magyar igénycímer is. Ezt a szétdarabolást állítólag csak szerkesztési nehézségek okozták. Az új osztrák középcímerben,

73 a gyűrűben, mellékcímer formájában, a magyar kiscímert találjuk, a kiscímerben ellenben már semmi utalás nincs Magyarországra.

74 A magyar kancellária augusztus 28-án — 1804-i átiratára hivatkozva — a magyar címer részére középponti helyet kér, s megoldási tervezetet is mellékel: a családi címert kihagyva belőle, helyére az 1804-es magyar nagycímert teszi, a koronát pedig a kiscímer fölé lielyezi. A császári korona az alappajzson van.

75 Szeptember 6-án jelent meg az új címnek a megegyezés értelmében való megerősítése. A címerre vonatkozólag ez sürgeti a megegyezést, de addig is, míg ez megtörténik, megengedi az 1804-es címerhasználatot. Végeredményben tehát még 1806. szeptember 6-án is a német— római sasos királyi címer, illetve pecsét van használatban a magyar hivatalos életben, s az osztrák sas itt még ekkor sem jelent meg. A végleges sikert 1807 februárjában aratja a kancellária: 13-án a kancellária bejelenti, hogy a címerkérdésben megegyezés jött létre, s elrendeli az új címerpecsétek elkészítését. November 5-re a nagy- és kistitkos pecsét készült el, valamivel később a többi is. A magyar kancellária tervezetében (nagy- és kistitkos pecsét) az osztrák császári koronával fedett aíappjazsban, melyet angyalok tartanak, van az osztrák kétfejű sas, mellén a kétszer hasított és vágott nagy pajzs, amelyen, a sas nyakánál, a magyar korona nyugszik. A nagypajzsban az osztrák emblémák vannak elhelyezve, a középpajzs pedig azonos Magyarország 1804-i nagycímerével, azzal a különbséggel, hogy a szívpajzsban levő magyar kiscímer fölött hiányzik a királyi korona, mert a nagypajzsra került.

76 (15. kép.) 72 Uo. 39. 1., 11. sz. kép. 73 Uo. 41. 1., 12. sz. kép. 74 Uo. 43. 1., 13. sz. kép. 76 Uo. 45. 1., 14. sz. kép. 7fl Uo. II. tábla, 16. sz. kép. — Századok 50 (1916) 17—18. 1. k. 25. sz. — Akad. pfgy. 205. sz.